2. hónap

Magyar megalázás

Sok jót tudtam írni az itteni magyarokról-eddig. Nem szeretnék sokakról véleményt formálni, de ha Isten felviszi valaki dolgát, az biztosan eltapossa a kicsit. Történt ugyanis, hogy a hónap első hetében másnál voltam. Imádtak a gyerekek. Egész héten nagyon jól elvoltunk. Ő egy nagyon jó ember. Voltunk Halloweenezni, és a testvérét is megismerhettem, aki szintén aranyos. Azt mondta, ha bármi segítségre lenne szükségem, szóljak. Nem hittem, hogy ez ilyen hamar be fog következni. Történt ugyan, hogy a nővel, akinél eredetileg voltam (szándékosan nem írom ki a nevét, legyen most Andrea) feszült volt a viszonyunk az elmúlt pár hétben. Ő sem beszélt róla (nekem), és én se. A kislány keresztszülei jöttek hozzánk, mert költöznek, csak még nincsenek meg a kocsi papírjai, és nálunk vannak addig. Megkapták a szobámat is. Mire visszaértem az egyhetes másik munkából, felkutatták a cuccaim, kidobálták a papírjaim (festmények, rajzok), aztán egy szép szombati reggel nekem állt a kedves néni. Fogjam össze a hajam, mert fel lett porszívózva. Ne üljek rá a vécéülőkére, mert új. De ez csak a kezdet volt… este fürdettem a kislányt, és baj, hogy félig engedem neki a vizet, mert én nem szeretem őt, és azt akarom, hogy fulladjon meg (!!!). Szegény gyerek imád a lovacskáival játszani a fürdőkádban, miért akarnám ettől megfosztani? Mellesleg, amikor fürdik, végig mellette ülök. Megkaptam, hogy belőlem lesz a világ legrosszabb anyja (ismer, már látott engem 2x), és nem tudok főzni. Egy 20 éves lánynak ilyet mondani elég nagy parasztság. Ami azért esik rosszul, mert lelkiismeretesen kijelenthetem, hogy a gyerekkel úgy bánok, mintha a sajátom lenne. Nem egész nap a tévét bámulja… festünk, rajzolunk, tanulunk, boltosat játszunk, ragasztgatunk, stb. Minden nap játszunk, és mindig megyünk sétálni vagy a partra vagy a játszótérre. Mindig szórakoztatom, nem értem ezt a feltételezést. Hozzáteszem, ezt egy olyan nő mondta, akinek a gyerekei szó szerint a világ legtávolibb pontjára menekültek (Ausztrália). A főzés: A másik család kislánya 3x repetázott a levesemből. Balázsra egy éven keresztül főztem. Anyagilag nem kell félteni a nénit, így neki nem idegen az, hogy akkor esznek étteremben, amikor jól esik. Valóban nem főzök úgy, mint egy 5 csillagos étteremben, de azért ha én meg tudom enni, eddig mindenki meg tudta enni, a néni pedig nem is kóstolta soha, nem tudom mi volt a problémája. Talán, hogy magyar vagyok én is, és én önerőből vihetem többre, mint ő.  Egy 5 éves gyerekre nem főzhetek sósan, aki szerint az édes savanyú csirke is csíp. Hiába mentegetőztem, hogy ízlés kérdése, MONDTA, MONDTA, MONDTA. Be nem állt a szája. Azt mondta, hogy ő jóindulatú, és az angyalok vezérlik. Mondta, hogy én itt egy 20 éves senki vagyok, ne higgyem azt, hogy emberszámba fognak itt venni. Én meg mondtam, hogy oké, akkor pakolok, és megyek. Azt mondta, nem mehetek. Mondom: MIIIII? Dehogynem. Összecsomagoltam, és felhívtam Andreát, hogy elmegyek, amíg ez a nő itt van. Azt mondta, hogy oké, vissza se menjek. Vállaltam a kockázatot. Becsomagolva, 6 táskával nekiindultam a semminek. Lementem a partra. Vittem magammal 20 év dolgait, és gondolkoztam, hogy most mit is csináljak, hova menjek. Aztán eszembe jutott, hogy kptam már segítséget. Bementem egy hotelba a kávézóba, ami épp ott volt. Onnan írtam egy kedves nőnek, és 15 perc múlva jött is értem. 

Andreának voltak problémái velem. Például az, hogy nem volt minden nap bepakolva a mosogatógépbe. Bevallom, biztosan volt olyan. Erről ő fényképes bizonyítékot készített. NEM SZÓLT, hogy csináljam meg (mert eddig erről szó se volt, hogy ez is az én feladatom minden nap, kétszer), nem mutatta meg a képet, így most várom a lejárató posztját erről. Szerintem ez egy olyan dolog, amit meg lehet beszélni. Ha megkért, hogy teregessek ki vagy porszívózzak fel, mindig mindent szó nélkül megcsináltam, a hétvégéken is. A hétvégéket nem fizette ki, hiába nem volt otthon, én pedig így dolgoztam. A fizetésemet 2 hét késéssel kaptam meg, és csak 19-ére tudtam foglalni repülőjegyet, mert akkora volt olyan árban, amit meg tudtam venni. Erről aznap nem szóltam neki, ez az én hibám BEVALLOM, de olyan ideges volt, hogy nem akartam traktálni. Rá 2 napra elmondtam neki, de addigra megtudta máshonnan, ezért még ő volt ideges. Ha időben kapom meg a pénzem, rendesen le tudom foglalni a jegyem.
Beszéltem előző bébiszitterekkel, nem győzték sorolni, hogy ők hogy jártak vele, de ezt nem írom le, nem fogom lejáratni, és őket sem szarba hozni.
Térjük vissza. Jöttek a nehézségek..Egy nőhöz kerültem, ahol aludtam 3 napot, egy napot pedig a barátnőjénél. Nagyon kedvesek voltak, rendesek, biztattak, bátorítottak, hogy álljak ki magamért és az igazamért, és ne alázkodjak meg, hisz megfordult a fejemben, hogy visszamegyek Andreához. Szerencsére kaptam annyi erőt, hogy nélküle is próbáljak boldogulni. 80 euróval a zsebemben elindultam anyához, Dublinba. Elindítottuk a PPS számot is egy cégen keresztül, amíg az nincs meg, nem sok esély van arra, hogy munkát találjak.

Ezeket a bejegyzéseimet sokan szoktátok olvasni, mindig figyelem a statisztikát, egyre jobban nő az írországi olvasottságom is.  Aki tudna nekem munkában segíteni, szívesen fogadom. Angolul jól beszélek (egyre jobban, már a fordítás is megy), 2 év vendéglátós tapasztalatom van, de bármiféle munkát elvállalok. A PPS folyamatban van, december 6-án lesz az interjúm. Erről az emailt be tudom mutatni, ha az számít. Bírom az éjszakázást is, húsüzemen kívül bármilyen gyárban is elhelyezkednék. Probléma, hogy december 19-ére már megvettem a repülőjegyemet, 4-én jövök vissza. Ha ezekkel a paraméterekkel tud valaki segíteni, kérem írjon.

Ezek után azt gondolhatjátok, hogy visszasírom Magyarországot, de nem!! Nem akarok visszamenni még mindig. Itt akarok érvényesülni, lassan de biztosan, nehézségeket átugorva. Tiszta lelkiismerettel, becsületesen távoztam az előző helyről, és úgy gondolom, ha én jó emberként maradtam, jó is fog velem történni. Ott vagyok, ahol lennem kell, és ott is leszek, tudom. Most egy kicsit kuszák a dolgok, de minden rendben lesz. Várom a sors segítségét, várom azt az embert, akit ide sodor hozzám, és elindulhatok.

Anyával szerencsére sokat kirándulunk itt a környéken, miközben az önéletrazaimmal járjuk a várost.

Ők élő emberek:

 Whiskey museum:

Stephen's Green:

Írország iszonyatosan jó hely. Mosolyognak az emberek az utcán és ez még mindig furcsa. Az öreg nénik is megszólítanak, hogy milyen szép napunk van, vagy hogy milyen szép a táj (ha épp a parton vagyunk). Imádok itt élni. Az oktatás csak pozitív meglepetéseket hoz. Például ha valaki nem jó rajzból, azt rajzóra helyett elküldik énekórára, ha a abból tehetségesebb. Nincsenek kudarcok. 16 évesen kivehetnek 1 évet, hogy egy másik országban tanulhassanak, mielőtt pályát választanak. Itt tényleg a gyerekek érdekeit nézik. Zseniális!!

Köszönöm annak, aki elolvasta, és remélem sok üzenetet kapok majd, és nagyon hálás lennék, ha munkaügyben segítséget kapnék. 

További szép napot!

1. hónap

Az ígéret földje

1 hónapja vagyok itt, Írországban. Nem kötötték még be az internetet, ezért késett a bejegyzésem.

Azoknak üzennék, akik irigykedtek, és elhalmoztak minden negatívval, hogy naiv vagyok, itt se jó minden, itt is keményen kell dolgozni, először úgyis vécét fogok pucolni, át fognak vágni, főleg a magyarok stb stb., hogy BEKAPHATJÁTOK!!!
Ahogy elterveztem, úgy vagyok itt. Minden jó, minden békés. Magyar anyukánál vagyok, aki korrekt. Megkapom a pénzem, variálhatok is, hogy mikor mennyit hová kérek, együtt vásárolunk, együtt kirándulunk, együtt látogatjuk meg a barátait.

JÖJJÖN SZÁMOMRA A LEGLEGLEGJOBB HÍR: Az édesanyámnak találtam munkát itt, tőlem 2 órányira, Dublin mellett. Ugyan az a dolga, mint nekem. Bébiszitternek jött, kap külön szobát és fürdőszobát, az ennivalója biztosított, és még a fizetése is meghaladja azt az összeget, amit Magyarországon keresett bárhol a 40 év alatt. Hát nem ez az álom? A lehető legjobb helyre jött, a szerencse nekem/nekünk dolgozik. 43 évesen, nyelvtudás nélkül, nem a saját szakmájában, szállással, nem fizikai munkát találtam neki 1 hét itt tartózkodás alatt!! Emberek, ez nem lehetetlen.
Nem tudom, hogy hány évesek olvassák a blogomat, de mikor megfogalmazódott bennünk a külföldi munkavállalás, mi egy 30-as párnak olvasgattuk az ugyan erről szóló blogjukat. Remélem ez is erőt ad majd az olyan erőtleneknek, mint amilyenek mi voltunk.
Akármennyi idős az ember, csak akarnia kell a kiutazást. MINDEN ROSSZ GONDOLAT NÉLKÜL. Legyél akkor naiv inkább, hidd, hogy itt minden cukorka és rágógumi akár 50 évesen is. És hidd el, hogy itt minden álmod valóra fog válni, és minden ember a te segítségedre lesz, MERT ÍGY VAN! Tapasztalatból, mondhatni kétszeres tapasztalatból.
Érdekes módon rosszindulatú magyarral csak facebookon találkoztam még (de ott bőven). Élőben nem. Eddig mondjuk szinte csak férfiakkal találkoztam (a kamionos szakma miatt), és tudjuk, hogy nem a férfiak az irigyebbik nem.  Mindenki próbál segíteni a másiknak, és mindenki ismer mindenkit. Kiderült, hogy Kata is beszélt már azzal a nővel, ahová az anyukám megy. Mindenki már több mint 5 éve itt van, akikkel beszéltem. Anyukám újcsaládja is 11 éve van kint.

Nem lehet ennyi pozitívat mondani viszont az itt élők szüleire. Ismétlem önmagam, akikkel beszéltem, és kihozták a szüleiket, hogy a nyugdíj mellett ne kelljen dolgozniuk, egytől egyig visszaéltek a lehetőséggel. Szerintem ez is csak a magyarságnak köszönhető, és a megboldogult idősek nem tudják felvenni az itteni öregekkel a tempót. Itt nem panaszkodnak, hogy jajj ilyen meg olyan vizsgálaton voltam, a lábam is fáj meg ez is meg az is. Itt boldogan eljárnak SZÓRAKOZNI, utazni, kirándulni. Felvonulásokra, fesztiválokra járnak, beszélnek a gyönyörű országukról és a gyönyörű családjukról. Boldogan és büszkén mondják, milyen szép házba sikerült költözniük, mert itt az a legnagyobb gazdagság, ha az időseknek farmjuk van. Sok farmos vidéket láttam már én is, öreg koromban biztosan én is nyugodtan élnék egy ilyen helyen. Nem büdös állat-és szarszagot kell elképzelni, rendezetlen portával és szalmával szanaszét, nem mocskos munkásembert, és omladozó pajtát. Egy gyönyörű házat, hatalmas kerttel (ahol a kerítés csak az állatok miatt kell), és állatokat az udvaron. A pajtát aligha meglehet különböztetni a háztól, annyira tiszta. Az udvaron fű, ami gyönyörű zöld. A még mindig szerelmes párok pedig boldogan élnek ott. Nem veszekednek és undorodnak egymástól nyilvánosan is, és még 70 évesen is képesek megölelni egymást, és kézen fogva sétálni. Nem zsörtölődnek, nem szitkozódnak, nem taszítják el a másikat.
Megértem a magyar időseket, akik kijönnek ide. Látják ezeket a csodás helyeket és a boldog párokat. Persze, hogy irigyek. Irigyek a gyerekeikre is, akik már most többet értek el, mint ők a nyugdíjas éveikig. Már csak azért is, mert elkezdték követni azt a mentalitást, ami itt van. Ami itt természetes.
Én az írek közt érzem azt a legjobban, hogy rossz helyre születtem.

A szomszédunk ír, és sokat jár át. Az elején még nagyon nehezen értettem meg, válaszolni pedig javarészt nem tudtam. Most már kezdem megszokni, egyre többet beszélünk. Nagyon türelmes, és kedves.

Az első hónapban ezeket érzem, ilyen benyomásokkal gazdagodhattam. Balázs már nagyon várja, hogy megtapasztalja ezeket. Mikor beszélünk, mindig mondja, hogy az adott napon milyen panaszkodásokat hallott a buszon, és hogy én jutottam eszébe, hogy ez elől menekültem. Karácsonykor megyek hozzá, de már most libabőrös a hátam az ottani emberektől, főleg a budapesti biztonsági őrhöz hasonló bunkóktól.

Kata zseniális. Egyik héten heti 6 napot dolgozott (reggeltől estig persze), egy napot a kamionban is aludt, és amikor lett volna egyetlen szabadnapja, ugye vasárnap, ő elvitt minket kirándulni. Sokat kocsikáztunk, kávéztunk, fagyiztunk, és sétáltunk. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű hely Írország, és egyik sétányon sem voltak szemetek. Ez volt az egyik legfurcsább dolog. A fű csodálatosra volt nyírva, rengeteg turista volt, de mégsem dobtak el még egy cigi csikket sem. Sem a járdára, sem pedig a fűre, a játszótérre meg abszolút nem. A büfésoron sem volt egy szalvéta sem a földön… Nehéz elképzelni, ugye? Imádok itt élni!

Kata intézett nekem másik munkát is pluszba, a fodrásza gyerekeire is kellene vigyáznom. 2 kislányra, ide hozná őket. Lehet, hogy ezen a nyáron nyaralni is eljutunk Balázzsal? Hihetetlen, hogy itt már ilyet is tudok tervezni.

Változott a terv, egész jövő héten a fodrásznál fogok lakni, mert szünet lesz Sorinának is, és a keresztszüleivel lesz. Itt van internet is, nagyon vártam már! Nagyon jól érzem magam itt, voltunk Halloweenezni is. Minden fel van díszítve, de jelenleg nem tudok arról képet csatolni, majd a következő bejegyzésben.

Az egyetlen rossz dolog, hogy az internetesek nem akarnak jönni. Mielőtt kijöttem, már lett nekik szólva, de másfél hónap nem volt nekik elég, hogy bekössék. A másik szolgáltató sem jött ki, őket 3 hete várjuk. Nagyon ráérnek…

Ezen a hétvégén Dublinba utaztam anyukámhoz. Egyedül, át Írországon, sötétedés után úgy, hogy csak angolul tudok segítséget kérni, és ha félreértem az az én bajom. DE!! Eljutottam. 3 átszállással mentem. Az első buszon a buszsofőrrel végigbeszélgettük az utat. Azt mondta, amiért ilyen kedves vagyok, a telefonján online lefoglalja nekem a buszjegyet, és diákjegyet ad Dublinig és vissza, és ráírta a jegyre a telefonszámát is, ha valaki kérné tőlem a diákot akkor szóljak hogy hívja fel, így olcsóbban megúszom. Ilyen kedves... A másiknak mondtam, hogy nem tudom hol kell átszállnom a buszra, mert a reptéren nagyon sok buszmegálló van. Ezért odavitt engem, és ott tett le, ahol majd jön a buszom, pedig neki jóval előtte volt a megállója. Hihetetlen milyen kedves... Megérkezésem után másnap bementünk a fővárosba anyával. Sokszor tévedtünk el. Minden bolt hatalmas, nem is tudtuk bejárni őket. Van egy euros bolt, ahol szinte minden 1.5 euro, még az After Eight is. Az ennivalók többségében olcsóbbak mint Magyarországon. Például a pisztácia, a chia mag, a kávé, kekszek, müzlik, gyümölcsök és zöldségek. Dublinban bevásároltam, vettem ajándékokat (amiket papírba be is csomagoltak, hogy ne törjön el), ruhákat. Vettem egy új csizmát, amiről én téptem le a címkét, és az aljáról a papírt, 3 euroért. A fehérneműket 3 euroért lehet venni, 4 darabot. A pólókból 1 euro 3 darab, a nadrágok 1 eurok... tényleg nagyon olcsók. Gyönyörű város, nekem nagyon tetszik a nyüzsgő belváros, tele utcai táncosokkal, utcazenészekkel, bűvészekkel. Hajléktalant is láttunk, egész nap a belvárosban kettőt (!!), de ők is csak ültek és kéregettek, nem voltak se büdösek, se agresszívek. Minden ember segítőkész volt, mindenhol.