2018. július 12., csütörtök

15-20. hónap


15-20. hónap


A nyugalom szigete


Tudom, tudom, ritkulnak a bejegyzések, sokatok panaszkodott emiatt, megpróbálok változtatni ezen. Azért írok kevesebbet, mert kevesebb esemény történik velük, kijelenthetem, hogy rendeződött az életünk, és azt a kiegyensúlyozott életet tudjuk itt élni, ami miatt sokan vannak külföldön. Ahogy hónapok óta is, megpróbálom csoportosítani a történéseket, hogy áttekinthetőbb legyen azon tömegek számára, akik most tervezik a kiköltözést, és sokan írtok, milyen jó olvasni a blogomat.






Kezdeném a családdal:

Balázzsal immáron fél éve éljük házas életünket, ennek minden szépségével. A karrierre majd kitérek, de a munkám miatt 3-4 napokat vagyok itthon, így sokkal több időnk marad együtt. Minden második hétvégém szabad, így eddigi szokásainkhoz híven tengerpartra járunk, ebédelni, reggelizni, kávézni és kirándulni, falat mászni. Persze nem messzire mert most spórolni akarunk, hisz jövő hónapban nagy esküvőnk, lagzink lesz, majd nászútra megyünk Barcelonába egy hétre. Kezd a fejünkben kialakulni a jövőkép. A terveink, hogy Athloneba költözünk a jövő év elején, mert ott fele annyiba kerülnek a házak. Dublinban 1100 euroért bérlünk egy egy szobás lakást a legrosszabb és legveszélyesebb városrészen. Itt dobálták már meg az ablakunk tojással, engem biciklizés közben kővel, a sarki kisboltban 2 biztonságiőr áll, és a gyerekeket egyesével engedik be, mert kilopják a fél boltot. Egy biztonságiőr zárja az ajtót a többi gyerek előtt, a másik pedig követi azt az egy gyereket aki bent van. Sajnos erre szükség is van, volt hogy egy egész kabátot töltöttek meg lopott árukkal, pont a kertünk mellé dobták le amíg visszamentek másik adagért. A szülőkről semmit sem tudni, hogy este 9 után, hétköznap ez hogyan történhet meg (akkor szoktam hazajönni, akkor látom mindig a küzdelmeket a boltnál). Visszatérve, Athlone egy csendes, nyugodt, fejlődő kis város, 3-4 szobás házakat kerttel 800-1000 euro között lehet bérelni. Viszont ott nincs tömegközlekedés, így autó mindenképp kell előtte. Balázs most csinálja a kreszt, a nászút után vizsgázik, év végén autót szeretnénk venni, és jövőre már költözhetünk is. Célként 2020-at tűztük ki, akkor már szeretnénk kisbabát is.















Anyukám is itt volt velünk, de ő Írország másik felén találta meg a boldogságot. Ott egy gyárban dolgozik, rengeteg túlórával. Ő se nagyon hiszi el ezt a helyzetet, új ruhatára van, van olyan pólója amit 50 euroért vett (15.000ft), a testvéremnek fizeti a nyaralását és nekem is az esküvőm ránk eső részét. Kirándulni, horgászni járnak, tesóm is megemlítette, milyen jó anyát véééégre ilyen boldognak látni. 2 évet adott magának, hogy ennyi időn belül meg fog venni egy lakást Miskolcon. Tesómék szeptemberben Angliába költöznek végül, belőle szövettani asszisztens lett, Angliában pedig valami egészségügyi munkára megy, ápolás ha jól emlékszem.








Karrier:

Én hatalmasat ugrottam karrier ügyben, a The Open College tanulója vagyok online. Először a takarítás mellett, teljes munkaidőben dolgoztam és úgy csináltam az iskolát. Balázs csinálja a nagy részét, mert az ő angolja jobb, segít megírni angolul a beadandókat, én a gyakorlati vizsgákra készülök, és a gyakorlatot fejeztem be. A vizsgám 62% lett. 2 hónapja már, hogy nővérként dolgozom, és jobban imádom mint eddig bármi mást. Iszonyú jó érzés úgy bemenni, hogy a munkatársaim szeretnek, a főnökeim megbecsülnek, a managerek mindenben segítenek és a betegek hálásak. Egy öregek otthonában vagyok, dolgozni azt kell, de nem olyan megerőltető hogy belehaljak. Nem kell rohanni, nem kell sietni, magamnak osztom be mit hogy akarok csinálni. Hagynak dolgozni, akarják hogy ott dolgozzak. Nagyrészt ír munkatársaim vannak, az egész kórházban 3man vagyunk magyarok, egy takarító akit sosem látok és egy nővér akivel pont váltjuk egymást, így vele sem találkozom soha. A kórház modern, gyönyörű, színes, barátságos és tiszta. 7 ember jut rám egy nap, annyi a szabály, hogy délig mindenkit ki kell hoznom a szobából. Aztán beszélgetni kell velük, sétálgatni, filmezni, itatni, vécére vinni és a családdal kedvesen elbeszélgetni. Etetek, fürdetek, öltöztetek, igazából mindent csinálok. Most még minimálbért kapok októberig, mert októberben kapom meg a diplomám. Utána jóval megugrik a fizetés, de remélem már Athloneban lesz a következő munkahelyem. Balázs váltani akart, de kapott 1 euros fizetésemelést, most nagyon jól keres, szóval ő is már csak Athloneban akar váltani. Arra várunk, hogy ő kapjon egy jó ajánlatot, mert ha neki fix munkája van, én nővérként kivétel nélkül bárhol kapok munkát, mert mindenhol hiány van.




Pénzügyek:

Anyagilag jobban állunk mint valaha. Már megvan mindenünk amire szükségünk van, gondolok itt a számítógépre, tévére, telefonra, háztartási gépekre. Van egy jó minőségű biciklim, egészséges kajákat eszünk, el tudunk járni ide-oda. Most spórolunk egy kicsit, mert mint említettem, esküvő és nászút, előtte mesterfodrászhoz megyek, Balázs pedig akar egy go pro kamerát venni, hogy nagyon jó minőségű videókat készíthessünk erről a szép napról. Mindemellett több mint 200 eurot költöttünk a családra, a szülőköszöntő ajándékok miatt, rengeteg édesség, alkohol, magvak, rágcsák amiket mindenkinek viszünk, mikor innen megyünk (bár most futárral küldjük).



Nagyon jó hír, bár majd erre kitérek, hogy 12 kilót sikerült fogynom. A célom az volt, hogy belefogyjak a decemberben kinézett esküvői ruhába. Előtte kép már nagyon sajnálom de nem készült, 10 centi hiányzott ahhoz, hogy konkrétan rám jöjjön a ruha. Most, fél évvel később (a fogyó programot 3 hónapja kezdtem) nem hogy feljön rám, a cipzár is teljesen összeér, a ruha tökéletes <3











Boldog vagyok, hogy sikerült ez is. Igen, maga a program 300 euro volt, amivel sikerült ezt az eredményt elérnem, de még nincs vége. A barcelonai utunkra kb 2000 eurot akarunk vinni, múzeumokba menni, meg a templomokba, libegőre, nem rendeltünk a hotelban ennivalót, ki akarunk több éttermet próbálni, de legfőképp pihenni megyünk, és a tengerpartra. Még tengerben nem úsztunk, nagyon várjuk már. Balázs most új ruhatárat kapott, én pedig most kezdem felújítani a fogyás miatt (de még 25 kiló hátravan).

Körülbelül 1000 euronk marad egy hónapban amellett hogy kifizetjük az albérletet (€1100), a rezsit(€80), a telefon előfizetést(€60), az internetet(€60) és ennivalót, háztartási szereket(€400) veszünk. Emellett fizetni kell a főiskolámat is (€125). Mélységesen felháborított egy cikk, amiben azt írják hogy évente 600 eurot lehet megspórolni két minimálbérhet közeli kereslettel. NEM IGAZ! Ezek a számok nem hazudnak, én tapasztalatból írok. Akik ilyen hülyeségeket hordanak össze akkor, amikor te épp ki akarsz költözni egy jobb élet reményében, szar érzés lehet ilyet olvasni. Sokan vannak itt gyerekkel is, gyerekkel is élhető az ország. Igen, sokan költöznek vissza, de 10+ év után, amikor már kinti fizetésből vettek egy gyönyörű házat Magyarországon. Mert itt kerestek annyit, hogy képesek legyenek egyben megvenni. A semmire senki sem megy vissza!






Személyes sikerek

Legjobban az alábbi képeken, az arcomon látszik, hogy mennyit sikerült fogynom. 12 kilónál járok, és 25 még a cél. Egy Lifetilt nevű terméket használok. Kaptam étrendet, bevásárlólistát, személyes segítséget adminoktól, mellé pár bogyót ami segít, de azokat nem igazán szedem mert nincs meg a rendszer, hisz mindig máskor van szünetem, ha meg itthon vagyok délig alszom. Mellette voltak csalások, egy kis csoki vagy jégkrém, de ügyeltem a kalóriabevitelre, de még akkor is lassítják ezek a dolgok a fogyást. 14 napra más és más, nagyon változatos ételeket eszem, napi 6x. A célom, mint említettem, hogy a ruha feljöjjön rám, netán jól is álljon. Egy hónap maradt az esküvőig, remélem addig még 4 kiló lemegy. Sportolok is, napi 16km-ert biciklizem, illetve fizikai munkát végzek.





Újonnan költözőknek:

Az eleje nagyon nehéz. Nem csak az ördögi körök miatt (PPS, bankszámla, munka, lakás, és mindegyiknek a többi a feltétele), nem csak azért mert lehet utcára raknak, vagy életed legmegalázóbb munkáját kell végezned, hogy a pénz nem marad meg nálad, hanem azért is mert ez egy másik kultúra. Meg kell szokni azt, hogy itt mindenki nyugodt, hogy mindenkit csak az érdekel, amit kérdez. Az eleje sok sok alázattal jár, sokszor sírással, de ez mind azért van, mert át kell venned az írek morálját. Ők nem fognak a kedvedért változni, neked kell beilleszkedni. Ez a beilleszkedés elég keserves, hisz őket nem érdekli eddig mit értél el. Őket az érdekli, hogy itt, náluk mit tudsz felmutatni. Lehet, hogy diplomával mosogatsz az elején, de minél kitartóbb vagy, annál nagyobb sikereket érhetsz el. Írország lehetőséget ad bármire amit csak megálmodsz, rajtad áll, hogy mennyire vagy kitartó és mennyi alázat van benned. Attól, hogy nem beszélsz angolul, de tiszteled őket, ők is kölcsönösen tisztelnek majd. Ha gyűlölöd őket és szitkozódsz, ők is utálni fognak, és akkor majd mehetsz a magyar csoportokba, hogy jajj de utálsz itt lenni. Ők nem fognak itt tartani. Ha el akarsz menni, egy szóra elengednek. Felesleges nekik pattognod, ha neked ők nem számítanak, te se számítasz nekik. Én nagyon szeretem őket, szerintem kedvesek és segítőkészek, megértőek és megbecsülnek. Csak a te hozzáállásodon kell változtatnod, és rájössz, hogy írország a nyugalom szigete! :)