Megint kimaradt több, mint fél év. Az az igazság, hogy már nem tudok elmenni egy magyar rendezvényre anélkül, hogy ne kérdezzék meg, hová tűntem, így most leírom itt, hogy mi is történt.
Szülés után kaptam egy nagyon jó babát, aki átalussza az éjszakákat, megeszik mindent, nem hisztizik, és szeret a levegőn lenni. Annyi energiát éreztem magamban, mint még soha szerintem.
Nagyon sok mindenbe belekezdtem. Köztük volt egy fogyókúrás youtube csatorna is, amit jelenleg szüneteltetek. Elkezdtem egy nagyon jó fogyókúrát, amit videón keresztül mutattam be, mennyire hatékony. 9 kilót követhettetek velem végig, hétről hétre. Nagyon könnyen ment, reggel 7 után felkeltünk, és már indultunk is sétálni, délután pedig edzettem.
Ez az első 3 hónapban nagyon dinamikusan ment, de aztán jött az a szörnyű stagnálás. Nem mozdult a mérleg, sőt, fel is jött 1-2 kiló. Mivel nagyon le akartam fogyni, így mondhatni, belebetegedtem. Onnantól nem érdekelt, és gondoltam úgysem fog sikerülni. Ez szépen elő is idézte a szülés utáni depressziót. Jártam orvosokhoz, szedtem antidepresszánsokat, amik nem kedveztek a fogyásnak, az egyiktől rengeteget híztam. Aztán véget ért az önsajnáltatós időszak, elmentünk Balázzsal kettesben Amszterdamba egy kicsit kikapcsolódni 4 napra, addig anya unokázhatott. 12 euroért vettük a repülőjegyet, így anyagilag nem volt annyira megterhelő, egy nagyon szép, tiszta hotelban aludtunk, 20 percre a városközponttól. Amszterdamról az első dolog, ami megmaradt, az a turisták lehúzása. Nincsenek a boltokban kiírva árak, fizetésnél pedig hasraütésszerűen mondják, mennyit kell fizetni. 1 gofrit majdnem megvettünk, a pénztárnál tudtuk meg, hogy annyiba kerül, mint egy egész gofrisütő (10 euro). Másnap visszamentünk, másik eladó volt, más árat mondott természetesen. Balázs régóta pez-cukorkát akart, és ott végre találtunk. Vett mellé egy chipset is, így ez a 2 dolog összesen 9 euro volt. Az ajándékboltokban ugyanez, 1 bögrére azt mondta az eladó, hogy 15 euro, mondtuk, hogy akkor nem kérjük, de aztán mondta, legyen 13, 10, legyen 8... szóval ez ment mindenhol. Nagyon pozitív tapasztalatunk volt viszont minden mással. Erről nézzétek meg a kis utazós videónkat.
https://www.youtube.com/watch?v=lc3BiGHVqIU
Rá 3 hétre Magyarországra repültünk bemutatni a dédnagyiknak az unokát. Kornél élvezte a repülést is, utána pedig észre sem vette, hogy nem velünk van naphosszat. Balázzsal azon a héten kihasználtuk az időt a feltöltődésre, és megpróbáltunk valahogy a hangulatomon javítani. Elmentünk wellnessezni Debrecenbe, mindenkinek ajánlom! Nagyon olcsó volt egész napra, és nagyon sok szórakozási lehetőség közül válogathattunk. Volt gyógyfürdő része, kb. 10 medencével, 1 nagy kinti medencével, egy nagy aquapark sok-sok csúszdával, és vagy 10 féle szauna. Volt egy este, amikor elmentünk bulizni is. Kornéllal hiszti nélkül jártuk az éttermeket, így tényleg feltöltődés volt.
A depressziómon nem segített az sem, hogy januárban nem vettek fel az egyetemre, a válaszott szakon félrenéztem a követelményeket. Viszont ebben az évben felvettek, de erről is később szeretnék bővebben írni.
Nagyon sok dolgot kellett feldolgoznom a szülés után, és most érzem késznek magam arra, hogy tovább folytassam az életem, egy teljesen más szellemiségben. Én mindig is nagy társaságkedvelő voltam, rengeteg emberrel voltam körülvéve. Ez szülés után teljesen megváltozott. Azok, akiknek még nincs gyerekük azért nem tárgyalnak velem, vagy mert így már túl sok vagyok. Több új érdeklődési köröm lett, sok új hobbim, hisz most van időm magamra, és a sikerek nem igazán érdeklik az embereket.
A gyereken kívül létezik világ, de ezt nagyon sok anyuka ismerősöm nem akarja elfogadni, ezért velük sem igazán találom meg a hangot, könnyebb azzal takarózni, hogy a gyerek miatt nem tudnak magukkal foglalkozni vagy a gyerek miatt nem fejlődnek vagy a gyerek miatt megy tönkre a házasságuk, viszont a facebookra és a panaszkodásra minden egyes másodpercben van idő. Az ilyen embereket már le is tiltottam, az a pár anyuka ismerősöm, akikkel mai napig beszélek sok erőt adnak. Először a facebook csoportokban próbáltam egy kicsit szocializálódni, hiányzott, hogy senkivel sem oszthatom meg, hogy mit olvastam, mit festettem, hogy Balázzsal hogyan sikerült új szintre emelni a kapcsolatunkat, a gyerek hogy fogott össze minket családdá, hova tervezünk menni nyaralni vagy épp kirándulni, hogy haladok a saját könyvemmel, mik az új céljaim stb. Viszont hamar rájöttem, hogy az anyukás csoportok egy kicsit sem szólnak motivált anyákról. Mindenhol a versengés megy, a köpködés, egymás hajtépése, a sok rosszindulatú beszólás mindenre, és temérdek panaszkodás. A saját gyerek mindig tökéletes, és más téma nem is létezik. De ez a téma viszont minden mennyiségben. Naponta jöttek poszok letolt bugyikról, hogy a gyerek ott játszik az anyjával, miközben az anya szarik. Aztán még erre is a licitálások, hogy "én egy 11 hónapost szoptatok épp hasmenés közben, a másikat pedig zongorázni tanítom a lábamnál", mégszuperebb anyu rálicitál: "nekem a 3 éves gyerekem mindig kéri, hogy ő törölje ki nekem. Azt szereti, mikor jó krémes, meg szokta szagolni és olyan édesen mondja, hogy büdi" aztán a legszuperebb anyu: "nekem a 2 kisgyerekemmel jön a 13 éves fiam is házit írni, ott a hideg fürdőszobakövön jobban szeretnek nyáron lenni, én meg legalább kiélvezhetem a hosszú vécézést". Igen, akik nincsenek anyukás csoportokban, elég gyomorforgatónak találhatják. Mert az is. Az idegesítő új nyelvezetet már nem is említem, mikor mindenről csak többesszám első személyben beszélnek, és olyan szavakat használnak, mint a tejci meg cicista. Viszont ha valaki ellent mer mondani, az már azonnal egy gonosz mostoha. Na ez az, amiben én nem látom magam. Kiléptem minden mérgező csoportból, és elfogadtam ezt a szűk kört, akik most vannak nekem.
Pár hete gondoltam egyet, és letettem minden gyógyszert, és szembenézek a problémáimmal, elkezdem feldolgozni őket. Most már tudom újra tartani a diétát, és elindult újra a fogyás. Örülök ennek a karanténnak, mert Balázs itthonról dolgozik, és sokszor kevés, vagy semmi munkája nincs, de ha sok van, maximum 4 órát dolgozik 1 napra elosztva. Ez jól jött, mert így kicsit össze tudom szedni magam. Sokat van ő is Kornéllal, így tudok nyugalomban olvasni, és megírni mondjuk ezt a bejegyzést.
Szeretnék visszatérni a blogomhoz, az internet világához, és újra a régi lenni, és úgy gondolom, a blogom újraindítása az első lépés efelé. Most nem írok arról, hogy milyen az élet egy babával messze a családtól, de az is hamarosan következik, szeretném előtte az olvasóimat ilyen hosszú idő után visszaszerezni.
