3. hónap

Csodák márpedig vannak!

Ha valakit egy idegen országban elüldöznek, lehet elgondolkozik azon, hogy jobb olyan helyen lenni, amit már ismer. Én nem ezt az utat választottam. Én itt akartam maradni, és mit ne mondjak, megérte! Igaz, még mindig szívességből vagyok anyánál, DE lett munkám. Megkaptam a PPS számot, ami egy elég nehéz procedúra volt, mert az illető, aki segített volna intézni (hisz akik ismernek, tudják milyen nyelvtudással rendelkezem), és aki hozta volna a hivatalos papírokat, sajnos nem érkezett meg időben. Így egy 40 perces magyarázkodás után végül sikerült, és megcsinálták rólam a képet. Nagyon ideges voltam, azt hittem nem tudok egy ilyen hivatalos ügyet elintézni (főleg papírok nélkül), de anyukám büszkeségére, és a magam büszkeségére SKERÜLT!!! Később az illető eljött, leadtuk együtt a papírokat, rendes volt, és aztán nemsokára megérkezett!

A munkáról: Bár csak heti 2-3 nap, pár óra munka, de be vagyok jelentve. 5 órát utazom, de kompenzálja, hogy nagyon jó hely. 3 magyarral dolgozom, akik ismerik a "légyszíves" és a "köszönöm" szavakat, segítőkészek és kedvesek. Burritót árulunk egy sátorban. Akadtak nyelvi problémáim, azt értem, hogy ki mit hogyan mivel kér, de voltak akik modták hogy kivel hogy fizetnek egyben vagy külön, ilyenkor szólok a munkatársaimnak és mindenféle rosszindulat nélkül segítenek, és ez mindennél többet ér.

A buszmegállókat se mindig találom meg, mobilnet nélkül főleg. Legelőször megláttam a buszt, amivel mennem kellett, és 3 utcán keresztül futottam utána, hogy lássam hol áll meg. Végül feladtam, és a piros lámpánál bekopogtam az ablakon, hogy megkérdezzem merre megy. Rendes aranyos sofőr volt, mint mindegyik sofőr itt, és a pirosnál felengedett a buszra. Persze ő pont visszafelé jött már, de odakanyarodott a megállóhoz, ahol át kell szállnom, lerakott és visszatolatott a saját útjára. Mérhetetlen kedvesség tőle is, és az összes sofőrtől is. Volt olyan megálló, aminek nem tudtam kiejteni a nevét. 4x kérdezett vissza a sofőr, EGYSZER SEM IDEGESEN, és inkább leírtam neki. Megvárta.
Balázs is nagyon sokat segít nekem, rengetegszer felhívtam, hogy mit hogy ejtek, vagy angolul hogy hívják amit venni akarok.Hiányzik nagyon, így 3 hónap után :(

Közlekedésről még annyit, hogy nem igazán van menetrend. Egy körülbelüli érték van kiírva, de 10 perccel jöhet hamarabb, vagy 20 perccel később mindegy neki, meg persze nekünk is.
Iszonyatosan türelmes emberek, soha nem sietnek.
A zebra is csak díszként funkcionál, mindenki rohangál az úton, mindegy az hogy épp egy kamion vagy egy busz közeledik. Vannak, akik nem is futnak, hanem nyugodtan telefonálva sétálnak át, az autók pedig nem dudálnak, hanem lelassítanak. Fantasztikus.
Hétfőn repülünk. A harmadik hónapról röviden ennyi, még mindg imádom az országot, és még mindig egy porszemnyi honvágyam sincs, nem gondoltam meg magam, nem akarok visszaköltözni. Soha. A tenger látványát már nem tudnám feladni.