Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy az esküvőre készültünk. Ez is sikeresen zárult, gyönyörü nyarat hagyhatunk magunk mögött.
Az esküvő:
Augusztus 11-én volt az esküvőnk a miskolci búza téri templomban (hahaha, igen, és nem égtem el), aztán pedig egy rendezvényházban volt a lagzi. Az esküvőn részt vett az RTL klub stábja is, hogy a három évvel ezelőtti riport után megmutassa, az álmaink valóra tudtak válni. Az adás külön sorozatban lesz, februárban. A ruha csodálatos volt, megérte a fogyókúra. Az ételek jók voltak a lagziban, mindenki jól érezte magát, de én teljesen kiakadtam azon hogy 2-kor szó szerint kidobtak minket. A koszorúslányaimmal alig vártuk, hogy elmenjen a zenész és az egyesével letöltött 500 számból karaokizzunk. De a tulaj azt mondta nincs az az isten hogy még egy órát is maradjunk. Hozzáteszem, én nem voltam részeg-annyira. Balázs jól berúgott, de hát egyszer van lagzija, és előtte 3 napig nem aludt. A fotósunkra nem pazarolnék sok szót, undorító módon viselkedett végig, ignorált engem, és 30 képet akart összesen átadni úgy, hogy 50 fős volt csak a násznép, igy megegyeztünk abban hogy nyersen az összes képet átadja és a videósunk, aki egy tündér volt, megcsinálja. A gond az volt hogy a fotós nem tudta milyen formátumban kell fényképeznie, így utómunkával is vállalhatatlanok a képek. Ezért nem jelentek meg a facebookon sem. A videók szerkesztését most kezdjük majd, eddig elég sok munka volt a nászutas videóval. Balázsnak mindig is templomi esküvő volt az álma, ez tényleg felejthetetlen emlék. Gyönyörű esküvői tortánk volt, kellemes családi hangulat, szép díszités, és ezt mind Balázs szüleinek köszönhetjük. Nagyon szervezett volt minden, rengeteg munka lehetett ezzel, és a végeredmény nagyon jó volt. A lánybúcsúm Tankcsapda koncerten volt.
A beállított és a kreatív képeket a lázbérci tónál csináltuk.
Pár nem teljesen szörnyű kép:
Nászút:
8 Napot töltöttünk Barcelonában augusztusban. A gyönyörű, tiszta és minden szempontból megfelelő hotelünk a belvárostól 15, a strandtól 10 perc sétára volt, végig kávézók és éttermek voltak, amikből szerencsére nagyon sokat kipróbáltunk. Minden nap próbáltunk más és más ételeket enni más-más helyeken, de például a Chocolate box annyira jó volt, hogy a reggelit mindig ott vettük szinte. Sajnos sem a Sagrada Famíliába, sem pedig a Güell Park múzeumba nem jutottunk be, mert csak online lehetett venni jegyet előre, és már azon a héten amin ott voltunk, nem volt jegy. Előtte héten én 6x13 órát dolgoztam, Balázs is 6 napot ment, és a júliusi hónapunk egy kicsit húzósra sikeredett a sok túlóra miatt, de megérte mert még a nyaralás előtt tudtunk venni egy go pro hero 6 kamerát, hozzá pedig egy új laptopot is. Úgyhogy a hetünk igazából a pihenésről szólt, a magyarországi esküvő is nagyon zsúfolt volt, utána jól esett 11-ig aludni majdnem minden nap. Egyetlen egy nap voltunk időhöz kötve, amikor elmentünk a legnagyobb vidámparkba. Akkor reggel 9-kor indult a busz a belvárosból, akkor egyszer keltünk ébresztőórára. A vidámpark iszonyú durva volt, sokszor volt halálfélelmem, életemben először voltam, nagyon élveztem, mindent kipróbáltunk, de azt hiszem, nekem ebben az életben elég volt. Ha mentek oda, mindenképp vegyetek express jegyet!!! Több 100 embert ki lehet vele előzni, volt hogy abszolút nem kellett sorban állnunk, így mindent ki tudtunk próbálni, amit akartunk. Nagyon megérte, mert tényleg nem lett volna idő, maximum 4 játékra, mi így legalább 15-öt próbáltunk ki.
Mindemellett kipróbáltuk a nagy libegőt is, ahonnan egész Barcelonát beláttuk, a Güell Park parkrészén sétáltunk, a Sagrada Famíliát kívülről láttuk, Barcelona belvárosában sétáltunk, de a fő tevékenységünk a part és az úszás volt.
A második napon este 11-kor lementünk a partra, és arra a törülközőre tettük a táskánkat amin mi is ültünk. Persze, egymásra koncentráltunk, miközben Balázs megcsókolt, valahogyan ellopták a táskánkat minden irattal és telefonnal együtt. Valami kampóval húzhatták ki, mert felettünk sziklás rész volt direkt, hogy nehogy odajöjjön hozzánk valaki, iszonyú ügyesek voltak. Egy másodperc töredéke alatt történhetett, és semmit sem láttunk. A rendőrségen azt mondták, ez minden napos dolog, csak a magyar nagykövetségen minden második nap állítanak ki ideiglenes útlevelet. Előtte 2 hónappal vettünk egy 800 euros telefont, de szerencsére volt rajta biztosítás, így azt sem buktuk el (már ki is cserélték), kb. 15 euro készpénzt loptak el, a személyit ami egyben útlevél is, és a bankkártyát. De az enyém a hotelban maradt, így minden pénzt át tudtunk utalni nekem, szóval szerencsére egész jól megúsztuk.Mindenhová taxival közlekedtünk, nagyon olcsó, míg Dublinban 20 centesével megy fel a taxióra, ott 5 centesével.
Ezen a nyaraláson kicsit elszaladt velünk a ló, sokkal többet költöttünk mint amennyit akartunk eredetileg. 1500 eurot számoltunk a nászútra, de a mindennapos háromszori étterem, és a vidámpark nem volt betervezve, így pont a duplájába került a nászutunk a laptopot és a kamerát is beleértve. Ezt azért írom le, mert nekem is hihetetlen leírni, ha forintba átszámoljuk, hogy közel 1 millió forintért nyaraltunk egy hétig. Magyarországon ezt egyetlen ismerősünk sem képes megtenni (arról nem is beszélve, hogy a legtöbben még mindig a szüleiknél laknak, és vagy arra várnak hogy anyuciék házat vegyenek nekik vagy nem várnak semmire, csak élvezik a szüleik keresetét).
Engem sokan, sőt rengetegen lenéztek az iskolában, mert elég csóró voltam, de mindig elmondtam a véleményem mindenről. Most fordult a kocka, én nézhetem le azokat a kedves jóakarókat (remélem itt most magadra ismertél) akik rengeteg anyagi támogatás és kétszülői szeretet mellett is munkanélküliként ülnek a seggükön, és várják a csodát hogy majd a már teljesen lekopasztott szülők felépítik azt az életet nekik, amiért egy fűszálat sem kell keresztbe tenniük. Gratulálok, 22 évesen önerőből egy nagy rakás fos lettél, és ennyit is érsz! Én nagyon büszke vagyok arra, hogy mindazért amim van, egyedül küzdöttem meg, és volt amikor kínlódtam, de akkor sem adtam fel, és most itt vagyok. Egy csodálatos nyaralás, egy főiskola (háromnegyedig), egy házasság, egy saját albérlet, és rengeteg RENGETEG valóra vált álom van mögöttem, önerőből. Persze, Balázs nélkül ez nem ment volna, ő mindig mindenben támogatott és együtt jártuk végig az utat a pokolból egészen idáig. Meddig? Nézd meg a videót a nyaralásunkról:
És akkor még a személyes sikereinkről nem esett szó, illetve a munkahelyeinkről.
Én nővérként dolgozom egy öregotthonban, biciklivel járok minden nap, ez napi 16 km-ert jelent. Iszonyú aranyos a főnökség, bármikor kell szabadnap, kapok, 2 hét szabadság helyett hármat kaptam, hogy pihenjek. Minden egyes alkalommal amikor elmennek mellettem, megköszönik a munkám. Sok túlóra lehetőség van, de ha nem akarok maradni, akkor nem erőszakoskodnak. Sikerült a beosztásomat 8:30-tól 6:30-ig kérnem, így Balázzsal sokkal több időt tölthetünk együtt. UGYANIS, kapott egy játékfejlesztői munkát, az álommunkáját. Heti 20 órát kap az első játék megjelenéséig (4-6 hónap), aztán ha minden jól megy, átveszik teljes munkaidőbe, de addig is egy fogászaton kapott munkát recepciósként szintén 20 órában, így meg van neki is a heti 40 óra, fizetésben meg sokkal de sokkal jobb, arról nem is beszélve, hogy nem éjszakázik soha többet. Amint programozóként teljes munkaidőben dolgozik, el akarunk költözni vidékre, ahonnan megoldható a bejárás Dublin északi részére, illetve autót is akarunk addig venni, és akkor azzal már könnyebb lesz, és akkor jöhet a kisbaba vagy kisbabák (nagy eséllyel ikreim lesznek). Úgy érezzük, pontosan ott tartunk ahol tartanunk kell, azon az úton amin lenni akarunk.
És végezetül a szokásos tanács újonnan érkezőknek:
Mivel nekem nagyon nehéz volt talpra állnom itt kint, így megfogadtam hogy ahol tudok, ott segíteni fogok. Jópár hónapja egy írországi magyar csoportban érdeklődött egy fiú, milyen esélyei lennének itt stb, ő is nővér. Beszélgettünk, és felajánlottam neki a törött kis kanapénkat a kis nappalinkban, hogy a kis bőröndjében tartott kevés ruhákkal befogadjuk addig amíg nem kapja meg az első havi fizetését. A PPS számot megigényeltük neki, elkísérjük minden ügyintézésre, illetve talált magának nővér munkát tőlünk 10 percre biciklivel, de 3 busz is megy innen oda. Citywest egy elég olcsó környék szobákat tekintve, és eszméletlen jó a közlekedés, 4 busz illetve villamos is megy oda a központból, így ha máshol találna szobát, akkor is könnyű a bejárás. Mi nem kérünk tőle se kajára se lakbérre és rezsire pénzt, csak annyit, hogy legyen itt boldog, és ne adja fel. Iszonyú jó érzés segíteni, ő itt van 2 hete, elvittük őt Dún Laoghairebe illetve anyukámhoz is eljött szülinapozni, és véééégre megnéztük a Cliffs of Mohert. Neki is elég lassan mennek a dolgok, mint mindenkinek, de biztosan. Ő szeretne nekem segíteni youtube csatornát is indítani, de az sok idő, így azzal még várnotok kell. Nem mellesleg, ő volt a videósunk az esküvőn is, eljött és ingyen leforgatott mindent. Szeretem mikor ilyen barátságok alakulnak ki, főleg ilyen jószívű emberekkel.
Ha bárkinek bármi kérése lenne, nagyon szívesen segítünk, akár fordításban, PPS-ben, munkában vagy bármiben az induláshoz, nyugodtan írjatok. :)
Anyukámról még annyit megemlítenék, hogy egy éve van kint, szépen gyűlik a pénze. Már minden ügye rendezve van, mamámék szép új sírt is kaptak, így nagyon hamar meg lesz a pénze a saját lakásra. Megismerkedett egy végtelenségig jószívű férfival, aki már 15 éve van itt, így nem is tervez visszaköltözni (hisz ott senkink sem maradt), de lesz egy biztos pontja, és ki akarja adni a lakást. De nem is kell sok szót fecsérelnem rá, csak rá kell nézni, mennyire boldog, végre! Neki ez az élet nem esett számításba a magyar valóság miatt, de az univerzum a jóknak visszaadja a jót! Anyukám is megérdemelte mindezt, csak rossz országban élt hozzá. A testvéremék a hónapban költöznek Angliába a barátjával, így ők is közel lesznek hozzánk.
Mindenkinek ilyen sikereket kívánunk, és várom a sok-sok kedves üzeneteiteket :)
