Balázzsal ültünk Miskolcon a Kormányablakban, hogy a TB-jét intézzük. Leült mellénk egy idős néni, és elmesélte, hogy a fia Németországban, a lánya Ausztriában van, és most intéz üdülést a nyáron, hogy az unokákkal lehessen. 10 évvel ezelőtt ő is ment volna, ha tudja, hogy megéli a 70-et. Beszélgettünk, majd kérdezősködött rólunk is. Meséltük, hogy mi Angliába mennénk. Ő elmondott egy egészen megdöbbentő történetet.
A szomszédja egy gyermekorvos, és egy nőgyógyász volt. 24 órákat dolgoztak mindketten, volt mikor 30 órát is bent kellett lenniük, a 2 gyerekükre más vigyázott. Szép nagy házban éltek, anyagilag rendben voltak. Nyaralni nem mehettek el, mert ügyelet az mindig van. Kimerültek, idegesek és feszültek voltak. Havonta pár olyan alkalom adódott, hogy mindketten otthon lettek volna. Egyszer besokalltak, és Angliába költöztek. Még többet kerestek, de nem ez volt a legfontosabb. 2 hétig dolgoznak, 2 hétig pedig otthon pihenhetnek a családdal. Azóta bemertek vállalni még egy gyereket, sportolnak, nyaralnak és teljes az életük. Azt mondták, hogy Magyarországon erről még álmodni se mertek, hogy lesz egy olyan hétvége, ahol a gyerekeikkel labdázhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése