Nagyon nehéz leírni mindent, ami ebben az időszakban történt. Ennyire eseménydús hónapot még nem sikerült átélnem, de mégis túlvészeltük valahogyan.
Az előző blogbejegyzés április 12-én látott napvilágot, amikor Balázs épp bébiszitterkedett és egy húsüzemben kapott munkát. Persze magyarokhoz ment, és ennek nem lett jó vége, egyetlen szerencséje, hogy én itt voltam már és volt elég pénzem, hogy ne az utcán kössön ki, ahogy majdnem én. A kedves "munkáltató" egy közös ismerősünknek mondta el, hogy Balázst hamarabb ki akarja rakni, mert nem foglalkozik a gyerekkel (miközben ugye az anyja otthon van, és fizetést sem kap érte). Nagyobb probléma volt ennél, hogy munkát szereztek neki egy húsüzemben. Csillogtatták segítőkészségüket, miszerint Balázs irodai munkát kap, és minden csudajó lesz. Balázs az egyik hétvégét még velem töltötte, a Paddy's Houseban szálltunk meg, csak ajánlani tudom ezt a helyet, nagyon szép, tiszta és barátságos. A tervünk az volt, ha már van 2 szabadnapom (ami ritka), hogy elmegyünk Howth városába fókákat nézni, várlátogatásra, hajókázni, és persze sirályokat etetni. E csodálatosan eltervezett nap reggelén, csörgött a telefon, amiben a magyar anyuka hatalmas kedvességgel orditva közölte, hogy Balázs AZONNAL üljön a buszra, mert holnap reggel 10-kor kezd. Mivel már megvolt véve minden jegyünk, ki volt fizetve a hotel, mindent elterveztünk, próbáltunk megoldást találni, hogy mégse menjen kárba minden. Például megkérdeztük miért nem volt semmi interjú. Azt mondták azért mert protekcióval került be. Aztán elkértük a főnök telefonszámát, hogy 1 nappal eltoljuk a kezdést. A válasz az volt, hogy ők nem adhatják ki bárki telefonszámát. Már itt gyanús volt az egész. Aztán hatalmas orditozás közepette kiharcoltam, hogy reggel menjen vissza Balázs. 10-re kellett volna megérkeznie, már megvette a retúregyet buszra, de az 10 perccel később ért be, így kellett vennünk egy másik vonatjegyet, amivel odaér, mert ugye 10 perc a világ vége. Mindegy, a lényeg, hogy Balázs visszament. A munka valós volt (amin meglepődtem), a pozíció nem. Gyári szalagmunkát kapott, egy olyan munkát, amit iskola és nyelvtudás nélkül tényleg, szó szerint akárki megkap. Félreértés ne essék, nem lenézem a munkásokat, de az irodai munkától (programozóként és valós nyelvtudással) egy kicsit messze állt ez. Aztán jött a hidegzuhany: a PPS számot megcsinálja a gyár, 600 euroért. Szóval, légyszíves, csengessünk már ki 600 eurot. Ők elintézték, ők előre kifizették, ők 150 euroért cigarettát is vettek a főnöknek hogy Balázs szalagmunkát kapjon, szóval, illene. Ekkor eltört Balázsban valami. Összecsomagolt, és reggel mikor a nő iskolába vitte a gyereket, pénz nélkül elindult a semmibe. Nem tudott vonatjegyet se venni, órákon át várta hogy kinyisson a vonatállomás. Tudja minden banki adatom, nagyon segítőkész volt a vonatállomáson a jegykezelő, és telefonálgatások után engedélyezték, hogy így vegye meg a vonatjegyet. De itt nincs vége a történetnek....
Hol fog lakni? Nem tudtuk, csak azt, hogy nem magyaroknál. Brayben, ahol laktam, találtam egy cseh nőt, aki 3 hétre kiadta az egyik szobájukat. Nagyon megörültünk, Balázs már költözhetett azonnal. Összehasonlíthatatlan.... tanácsokkal látta el, segített mindenben, lakásigazolást adott a PPS-hez kérés nélkül, referenciát írt, és tényleg igazán segítőkész volt, nagyon sokat köszönhetünk neki.
Hol fog dolgozni? Nem volt időnk keresni, igazából semmire sem volt időnk. Egy helyet tudtam, ahová se tapasztalat se PPS nem kell, mert megcsinálják, és ez a hotel. Pont, mint mindig, volt felvétel. Az érkezése utáni második napon már kezdhetett, azóta megérkezett már a PPS kártyája. Természetesen elírták azon is a nevét, mint mindenhol. Ezt a "zs" betűt nem értik.
Hol fogunk lakni? Igen, én is felmondtam az albérletemben, mert minek fizetnénk két helyre, és eldöntöttük, hogy összeköltözünk. Én magyaroktól béreltem szobát, de ők nagyon kedvesek és megértőek voltak. Olyanok, mint akik befogadtak engem. Tanácsokat adtak, hol mit érdemes nézni, sok sikert kívántak, és még a cuccaimat is ők adták át a futárnak mert én dolgoztam. Hatalmas köszönet ezért! Vagyis igen, elhagytuk Brayt. Hirtelen, egy fizetésből nem igazán találtunk albérletet, de akkor jött egy újabb csoda. Dublinban találtunk egy helyet, amit imádunk. Van kutyánk, és 4 cicánk, akik nem szelídek még. Van törpenyuszi, kígyó, papagáj. A munkahely kevesebb, mint 1 órára van, de persze nem akarunk már sokáig maradni. Balázs is csak addig akart amíg meg nincs a PPS-e, én meg addig, amíg nem találok jobbat, de most már késznek érzem magam a váltásra. Gyönyörű helyen lakunk, minden tiszta és minden modern. Sokkal nagyobb utcák vannak, mint délen, és sehol sincs szemét. Van minden bolt fél órás körzetben, de már megtehetjük, hogy busszal megyünk bevásárolni.
Kiadások: Sok ember mondja, hogy hiába magasak a bérek, a kiadás is több. Ezt újra csak cáfolni tudom. Most Balázzsal külön számlán leszünk egy darabig, mert ő milliós összegben szeretne számítógépet venni én pedig autót. Ő fizeti az albérletet, én pedig az utazást, a rezsit és az ennivalót. Voltunk már bevásárolni, és 1 hétre 40 euro kell, hogy mindent megvegyünk. Ez tartalmazza a mirelit ennivalókat, a sajtokat, felvágottakat, innivalót, reggeli péksütiket, a kedvenc gyümölcseinket és az egy fióknyi édességet. Nem spórolunk, nem a legolcsóbbat vesszük, hanem azt, amit szeretünk. Az utazásunk drága egy kicsit, de nem megterhelő. Tanácsolom azoknak, akik érkeznek, hogy sakkozzák ki, hogyan érdemes utazni. Heti 40 euro a limit, napi 10 euro. Mi a napi limitet szombatonként meghaladjuk, így már ingyen jövünk haza szombaton is, így elég nekünk hetente 30-30 eurot tölteni a kártyánkra. Akik másképp dolgoznak, mondjuk csak hétközben, és messzebb laknak, lehet a bérlet éri meg jobban. Javaslom, hogy tényleg számolgassatok, mert olcsóbban ki lehet jönni, mintha csak esztelenül töltitek fel, ahogy én tettem, amikor Balbrigganból jártam. Brayből nagyon olcsó volt az utazás, ott sem a napi, sem a heti, sem pedig a bérlet összegét nem értem el, így ott a heti 25 euro feltöltés érte meg.
És hogy mennyit tudunk spórolni 1 hónapban, ha még szórakozásra is költünk? A legrosszabb esetben, ha plusz kiadások vannak (nekem jelen pillanatban a jogosítvány), 800-800 euro az, amit félre tudunk tenni. Sok embert nem boldogít a pénz, de minket igen. Boldogok vagyunk, hogy elmehetünk kirándulni, múzeumba, és emellett takarékoskodhatunk is, takarítói fizetésből gondolhatok autóra, és nem kell félnem a kilakoltatástól.
Említettem, hogy voltunk Howth városában, néhány kép:
És a tiszta park, ahol minden egyes nap átmegyünk kétszer:
Voltam Magyarországon, hogy még sűrűbb legyen a program, de már a repülőtéren honvágyam volt (Írország felé). 2 teljes napot töltöttem ott, de ráébresztett arra az a 2 nap, hogy kényszerből sem tudnék újra Magyarországon élni, soha többé.
Akikkel lakunk, mondtak valamit, ami eléggé igaz. Ők sem terveznek visszamenni soha, az elmondottak alapján érthető.
"Magyarország mindent elvett tőlem" És ez igaz. Belegondoltam, hogy mamám és papóm a tanyáról azért költöztek el, hogy gyárban dolgozhassanak, és fejlődjenek. Mamám Nyíregyházán hagyta abba az általános iskolát, és Sajóbábonyban járta ki a 8 osztályt, hogy legyen jövője. Papóm is általános iskolai végzettséggel került Sajóbábonyba, abba a pici faluba, ahol aztán leélte az egész életét, leérettségizett, és másik szakmákat szerzett, hogy a gyárban magas, gépkezelői pozíciót szerezzen, és ők ketten, közösen vettek egy házat készpénzre. Azt a házat, amiért keményen megdolgoztak, és a bank egy csettintésre elvett. Úgy érzem, Írország mindent megad nekem, és a látottak alapján megtarthatom azt, amim van. Meg tudom tartani, biztosítja hozzá a feltételeket. Imádok itt élni, lassan egy éve, és köszönöm magamnak, hogy itt lehetek!
A testvérem is elballagott, ő most készül Németországba a barátjával. Sok sikert nekik is!
