„Ha a világ, amiben élsz, nem enged álmodni, költözz egy olyanba, ahol megteheted!”-
Billy Idol
Azt hiszem, ez a tökéletes idézet arra, miért is vagyok itt, ahol. Ez a hónap az álmodásról, a tervezésről és a határaink feszegetéséről szólt. De kezdeném inkább a nyaralásunkkal; Magyarországon töltöttünk egy teljes hetet. Pihenést és kirándulást szerveztünk a szüleinkkel, de nem utolsó sorban egy Marilyn Manson koncertet szerettünk volna élvezni. Lefoglaltunk egy gyünyörű szobát a 4 csillagos Leonardo hotelben, ahol két napot töltöttünk. A repülőút után buszoztunk és metróztunk, amin meglepődtem, én nem tudtam hogy ilyenek a metrószerelvények, de ami a legfurcsább: nem lehet a metrón jegyet lyukaztani. Sőt, a metróállomáson sem. Az volt a szerencsénk, hogy egy pesti nővel utaztunk, aki közölte, hogy mégegyszer meg kell másznunk a lépcsőrengeteget, végigmenni a felüljárón, és igen, ott tudjuk kilyukasztani. Még szerencse, hogy volt 3 percünk indulásig, és Balázs a nagy lábaival el tudott rohanni. Komolyan, ezt direkt csinálják? Mindegy, tehát metróztunk. Az aluljáróban, ahol leszálltunk ESTE 23:30-KOR egy szívfacsaró látvány fogadott minket. Egy elég idős bácsi (70 körüli) ült egy kis széken, és festékes vödrön almát árult 200 forintért. Igen, ebben az időben, ennyi pénzért. Vettünk pár almát, aztán figyelmesek lettünk 3 hajléktalanra a háttérben. Mindenkinek letettük az almákat, de az egyik férfi felkelt. Megnézte a tányérját, amiben étel volt valamikor, és a rászáradt ennivalót kaparta ki a körmével. Nagyon nagyon megsajnáltuk, így a szüleinknek hozott csokiból adtunk neki néhányat. Egész este és még most is ezen a történeten gondolkozom, hogy miért? miért kell így élnie bárkinek is? Magyarország, így kell fogadni az embereket!
Megérkeztünk a hotelba, ahol hatalmas meglepetés ért minket. Valami hiba miatt két egyszemélyes ágyat kaptunk, így szóltunk a recepción, hogy mi dupla ágyas szobát szeretnénk. Készségesen utánanézett a recepciós, de az utolsó dupla ágyas szobát nem engedte a rendszer lefoglalni, így feltette a kérdést: a volt igazgató lakosztálya megfelel? Így ugyan azért a pénzért egy csodás lakosztályt kaptunk, akkora zuhanykabinnal, mint egy kis szoba.
Eljött a koncert napja; a teltházas Budapest Parkban, mindenféle kozmikus erő segítségével sikerült a második sorból élvezni életünk legjobb napját, amire én már 8 éve vártam. A koncert legvégén lett egy pengetőm is, nem volt könnyű harc.
Írországban, ha itthon vagyunk, belénk rögzült, hogy elmegyünk kávézni és reggelizni, ha heti háromszor vagyunk szabadok, akkor háromszor. Budapesten ugyan így tettünk, beültünk az első kávézóba ami az utunkba került. Írországban teljesen felesleges megnézni az árakat, körülbelül mindenhol ugyan annyiba kerül egy kávé, a starbucks egy kicsit "drágább", de ez is csak 4.50 eurot jelent, ami nem okoz kiesést. Szóval az utunk első kávézójában (ami cukrászda is) ittunk egy-egy jegeskávét, mi naívak. Nem kérdeztük az árát, nem is figyeltük. 2500 forint volt 2 kávé!!! 2500 forint. Akárhányszor eszembe jut mindig arra gondolok, hogy ezért a pénzért lehozott volna a telekocsi egészen Miskolcig. Pazarlás.
Misklcon másról nem is esett szó, csak a nagy hírről. ÖSSZEHÁZASODUNK. Már nagyvonalakban el van tervezve, decemberben itt házasodunk hivatalosan, jövő nyáron pedig a család miatt Miskolcon is lesz valamicske. Anyát el tudtam vinni kirándulni Lillafüredre, voltunk libegőzni, lángosozni, bevásárolni, és az ElmeHázában is.Összességében jól éreztük magunkat, ha van pénzünk, még élvezhető is ez az ország. Persze vártuk már, hogy visszajöjjünk, hisz mindig oda húz a szívünk, ahol az álmaink vannak.
Rengeteg tervünk van, nagyon sokat számolunk, hogyan kellene spórolnunk. Szeretnénk most augusztusban a jogsit megcsinálni, a külön életünkre, szüleinknek repülőjegyre, hotelszobára, autóra, kutyára, cicára mindenre, MINDENRE. Nagyon sok dologra kell pénz, és igen, a kerítés nem kólbászból van, hanem megvalósuló álmokból. Minden lehetséges, csak a mi példánkat nézve: takarítói fizetésből ketten éltünk 2 hónapig, amíg Balázs elhelyezkedett, van egy jó kamerám, múzeumokba jártunk, a szezon közepén egy hónappal előre vettünk 2 retúr repülőjegyet, időbe ki lett fizetve az albérletünk, a rezsink, Magyarországon mindent ki tudtunk fizetni a családnak, anyukámat még támogattam is, és nem éheztünk. Nem volt tartalékunk, nem volt örökölt pénzünk, egyszerűen a fizetésem. Ne hagyjátok, hogy bárki is elvegye a kolbászos dumával a kedveteket. Akik most indulnak, azoknak ezt mondják a magyarok. Akik kijöttek és még az elején vannak, nehézség ér, szintén negatív támogatást kaptok. Csak előre, mert minden lehetséges, amit csak szeretnél. Bármilyen nehéz is, a végeredmény úgyis álmaid világa lesz!
