A magyarországi látogatásról:
Életem első repülése mérföldekkel jobb volt, mint amire számítottam. Nem voltak szigorúak a csomagomat illetően, ami minden tekintetben meghaladta a megengedett méretet, plusz még a laptopot is külön vihettem. Az ablak mellett ülhettem, láttam a rengeteg karácsonyi fényt, csodálatos volt. A reptéren várt engem Balázs. Hajnali 1-re otthon voltunk.
Szomorúan szemléltem az ott uralkodó állapotokat most, hogy már tudok mihez viszonyítani. Csak néhány meghökkentő példát mondanék, ami megmaradt bennem.
Nagyon hideg volt, de elmentünk bevásárolni. Az utolsó ajándékot a Plázában vettük meg, és úgy gondoltuk, ott nézünk buszt, hogy ne kelljen kint fagyoskodnunk (fenn sem akadtam a fűtetlen várótermen) amíg jön a busz. Még a Plázában sincs ingyenes wifi elérhetőség..... Írországban az utolsó elhagyatott buszmegállóban is lehet wifit találni, minden úton, minden járművön, mindenhol.
Balázzsal szerettünk volna egy kis időt együtt tölteni, de első nap ajándékokért mentünk, aztán mindenféle családlátogatásra, így 26-a előtt nem tudtuk megnézni Miskolc csodálatos koszorúját, a kivilágított utcákat, a gyönyörű lillafüredi fényeket, amiket képen láttam, és reménnyel telve vártam hogy láthassam. Érdekelt a karácsonyi vásár is, amikor az egész sétalóutcát bejárja a kürtöskalács illat, és a sok ember beszéde. Nem tudom, nekem ez így maradt meg. 27-én se vásár nem volt, se a koszorú a városházán, se díszvilágítás. Elmentünk azért Lillafüredre is persze, direkt délután, hátha látunk fényeket. 27-én mentünk, egy nappal karácsony után, kisvasúttal, de sajnos lemaradtunk róla. Láttuk a félig megfagyott vízesést, a fagyott tavat, kürtöskalácsot is találtunk és igazi lángost is. Nagyon jól éreztük magunkat, de a fényeket sajnálom, hogy nem láthattuk.
Voltunk barlangfürdőzni is. Ez nagyon nagy meglepetés volt számomra, mert tele volt. Rengeteg ember fürdött a két ünnep között, azt hittük alig lesznek.
Ezek után jött egy még nagyobb meglepetés. Beültünk egy kávézóba, és odajött hozzánk egy bácsi. Közölte, hogy látszik mennyire szeretjük egymást, és leült beszélgetni. MAGYARORSZÁGON!!!
Visszatérve:
Mozgalmas és rövid volt ez a 2 hét, nem akartam visszajönni a semmire. Voltak elméletek, hogy pár hónapot dolgozunk valami gyárban és több pénzzel jövünk ki már, de kijöttem újra. Tönkre ment a laptopom töltője és a telefonom is. Nem volt olyan munkám, amiből fenn tudnám tartani magam, nem volt itt Balázs, nekem teljesen elegem lett.
Itt nem térnék ki a részletekre, de ha őszinte és egyenes lettem volna, most se lenne munkám. De lett. Perfekt angol nyelvtudást kértek, tapasztalatot, referenciát. Az interjún volt, amikor megmondtam, hogy nem értem a kérdést, a referenciám nem vette fel a telefont, minden összeomlott. Tényleg úgy voltam, hogy nem maradhatok itt tovább. Aztán másnap felhívott az engem interjúztató nő, hogy holnap kezdhetek. Ez egy hete történt, a Royal Marine Hotelban szobalányként dolgozom. Nagyon nagyon megörültem ennek, viszont messze van. Reggel 5-kor kelek és este 7-re érek haza a legjobb esetekben (volt már, hogy este 10-re). De van munkám, ami nem minimálbéres, és fogyok is közben. Az elvárás nagy, de kezdésnek tökéletes. Balázs otthon tanul, tanul, tanul, pár hét és ő is elküldözgeti az önéletrajzát. A jelenlegi terv szerint, én bérlek egy ágyat (ugye ez a legolcsóbb megoldás), hogy kevesebbet kelljen utaznom, és kevesebb lenne a lakbér is, mint itt, és többet tudnék félre rakni. 2, maximum 3 hónap alatt, ki tudok bérelni egy stúdiót, ahová már Balázs is jöhet. Ha ő hamarabb kap munkát, neki is tudunk bérelni ágyat, de ezek a cégek segítenek a szállásban. Már kezd minden jóra fordulni, mintha az eddigi átok leszállt volna rólam.
Gyorsan, csak még az időjárásról szeretnék egy képet mutatni. Az elsőt Balázs küldte, aztán én is készítettem a mi kertecskénkről egy képet.
Amit tanácsolni tudok azoknak, akik hasonló nehézségekkel küzdenek: nem számít mennyire vagy becsületes és mennyire vagy őszinte, mert ez senkit sem érdekel!! Nem szabad feladni, soha! Én elmentettem pár motivációs képet a telefonomra, és mikor rosszul éreztem magam ezeket olvasgattam újra és újra. A pénztárcámba tettem motivációs cetliket, amikből minden nap kihúzok egyet és átgondolom. Hálásnak kell lenni mindenért ami most van, mert mindig lehet rosszabb, de jobb is, attól függ melyik irányba gondolkozunk. Pár képet csatolok, akit érdekel küldhetek még, de előtte leírnám hogy is néz ki egy 4 csillagos hotel szobalányi munkaköre: MI IS EMBEREK VAGYUNK! A főnökség mindenkit kivétel nélkül a nevén szólít. Dicsérnek és motiválnak. Még csak betanultam de mindig elismerő szavakat mondtak. Viccelődnek velünk, nincs az, hogy attól hogy ő magasabb rangon van, már lenézne minket. Az ír főnöknőt nem értem, és egy lengyel fiú fordítja nekem az angolt angolra. A lengyel akcentust megértem. És a főnöknő egy kicsit sem néz le engem emiatt, mosolyog és kivárja amíg a lengyel megismétli. Annyira jó, hogy nem egy szolgaként kezelnek, és nem szidnak le, mert nem vagyok még olyan szinten a nyelvtudásomat illetően, mint mások.
Akik nem találnak munkát:
www.jobs.ie Ezen a weboldalon millió állás van, én 20 helyre elküldtem, és mind a 20 helyről visszahívtak. Másnapra behívtak interjúra, és következő nap kezdhettem is. Mondtam a nőnek, hogy emailben írja le, hova kell mennem és mikor, nehogy félreértsem a nyelvtudásom miatt. És annyira rendes volt, hogy leírta.
Írország nem okozott csalódást. Írország még mindig az a hely, ahol élni tudnék. Ahol szívesen letelepednék, akár örökre. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Itt vannak a motiváló képek:
