Életem egyik legjobb hónapján vagyok túl. Előző bejegyzésemben írtam, hogy munkát kaptam egy hotelban. Egész hónapban dolgoztam, 5, de inkább 6 napokat egy héten. Nagyon nehéz a munka, de megéri. Fogyhattam több, mint 10 kilót 1 hónap alatt úgy, hogy tortát is ettem, pizzát, tojásburgereket vacsorára, csokit, egyszóval bármit. Szóval fogyókúrázóknak üzenem, hogy lehet fogyni evéssel és pénzszerzéssel. Igen, a pénz. 1,5 hónap alatt egyenesbe jött az életem. Kifizettem a kauciót, a lakbért, feltöltöttem az utazási kártyám egész hónapra és az adósságom is ki tudtam fizetni. A "spórolás" mellett rengeteg zöldséget, gyümölcsöt tudtam venni, ami negyed áron van, mint Magyarországon. A kedvenc sajtomat veszem meg, nem a legolcsóbbat. Csak egy példa: volt még Magyarországon egy üveges sajt valami olajban fűszerekkel. Mindig szemezgettem vele, de 1000 forintot egy kis üveg sajtért nem akartam kiadni. Itt pontosan ugyan az 2 euro (600 forint), és a minimálbér nem 70.000 forint.
Kérdésem lenne azokhoz az emberekhez, akik mindig a kolbászos kerítéssel jönnek ha valakinek vannak külföldi álmai. MIÉRT VAGYTOK ENNYIRE ROHADTUL ÖNZŐEK ÉS TELHETETLENEK??? MI KELL ENNÉL TÖBB? MI? Ha nem lennék vegetáriánus, és elfogyna, komolyan felépíteném nektek azt a rohadt kerítést. az utolsó csavarig kolbászból... ha annyira rossz itt élni, nem értem mért innen pofáztok erről. Írország igenis jó hely! Legalábbis attól ahonnan jöttünk, jobb. Azért vagyunk itt. Úgy meg könnyű szeretni a kicsi országunkat, hogy az itteni pénzt élitek Magyarországon fel. Ami persze hamar elfogy, és aztán jön, hogy "én is voltam külföldön, ott sem....... a kerítés", tudjátok. Telhetetlenek vagytok, mást nem tudok írni.
Érdekes az írek hajléktalanokhoz való hozzáállása. Véleményem szerint ez egy kicsit el van túlozva. A hotelban is volt egy román roma család. Nem akarom leírni minden nap miket kellett tennem, de nem is fontos. Az csak egy dolog hogy a fürdőkádat használták vécének, de az állam egy 4 csillagos szállodában engedte ezt nekik. 3 gyerekkel, mindegyiknek tablet és telefon, minden nap főtt étel, minden nap szobaszerviz, 2 hét után pedig mehetnek a következő hotelba. Akik ismernek tudják, hogy szívügyem a hajléktalanok sorsa, és nem tudok elmenni mellettük segítség nélkül, és remek dolog, hogy nem engednek olyan egyszerűen utcára kerülni senkit, és megpróbálnak segíteni, de aki nem is akar változást, és évek óta hotelről hotelre tengődik drága holmikkal, az nem biztos hogy megérdemli. Mégis segítenek, és ez gyönyörű.
Minden tetszik. Szabadnapomon sétálni szoktam, hallgatni a sok utcazenészt és vásárolok. Több új holmim van már, a borravalókból festékeket és vásznat veszek, és festek.
Annyira harmonikus most az életem, mint még soha. Nincs rajtam teher, dolgozom, a szabadnapomat maximálisan kihasználom, és boldognak érzem magam. Jól esik megpihenni, fizikailag és lelkileg is kimerítő a munka. Nem leszek a hónap dolgozója soha, sokat kell még tanulnom, de nagyon türelmesek. Nyilván vannak hibáim, de nem kirúgással fenyegetőznek meg ordibálnak velem, hanem motivációt kapok, hogy ha jobban dolgozok feljebb is léphetek majd, és csak ez lebegjen előttem. Szeretem a főnököm apró üzeneteit és a minden egyes nap használt mosolygós fejeket, amikor nem ír kritikát a lapomra. De ha azt is ír, akkor is ilyen formában:
Szerencsés vagyok, hogy ez megadathatott nekem. Bejártam már sok részt az országban. Gyönyörű helyeket láthattam és még a töredékén sem vagyok túl. Úgy érzem, MINDEN lehetséges, és amióta pozitív emberekkel vagyok körülvéve, úgy érzem, semmi akadály nincs előttem.
Balázst még kifelejtettem. Nem szeretném leírni a jelenlegi állást, 2-3 napon belül derül ki minden, és hamarosan ő is kint lesz. Együtt tölthetjük az első St. Patrick napunkat ha nem dolgozunk, már az egyenpólók is megvannak. :DDD
Innen már csak felfelé haladhatunk, nincs más alternatíva. Aki gondolkozik azon, hogy kijön, tegye! A lehető legjobb hely. Nincs "honvágyam" fél év után se. egyre jobban erősödik bennem az hogy nem tudok betelni ezzel az élettel. 20 éves vagyok, tele reményekkel és célokkal, lehet kicsit naivan is, de POZITÍVAN! Önálló lettem teljes mértékben, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy már most ennyi mindent átélhettem és elkezdhettem felépíteni az életem. Az alapzat már kész, és ezt mind én csináltam végig. Hihetetlen, rémisztő visszagondolni, és most nagyon jó érzés. Bárki gondolkozik, ne féljen!! :)
Minden tetszik. Szabadnapomon sétálni szoktam, hallgatni a sok utcazenészt és vásárolok. Több új holmim van már, a borravalókból festékeket és vásznat veszek, és festek.
(Edgar Allan Poe)
(Vödrökön zenélő utcazenész)
Szerencsés vagyok, hogy ez megadathatott nekem. Bejártam már sok részt az országban. Gyönyörű helyeket láthattam és még a töredékén sem vagyok túl. Úgy érzem, MINDEN lehetséges, és amióta pozitív emberekkel vagyok körülvéve, úgy érzem, semmi akadály nincs előttem.
Persze, itt a tavasz, volt naaaaaagy szél is, pár képet mutatok Brayről, ahol élek. Sosem láttam még kavicsos tengerpartot. Nagyon szép.
És a szél:
Anyával elmentünk kirándulni Dún Laoghairebe, de akkor is nagyon fújt a szél, így a mólón nem tudtunk végigsétálni. De komolyan, nem engedett minket a szél.
Pozitív emberek: rég voltam olyan közegben, ahol semmi panaszkodást nem hallok, csak célokat, álmokat, sikereket és vidámságot. Ők a lakótársaim. Balázs talált nekem Brayben szobát, egy nagyon kedves párnál, akiknek van hobbijuk és nem csak az unalmas hétköznapokat élik céltalanul. Hatalmas lelkierőt kapok tőlük is. Tudok velük beszélgetni, ami nagyon jó mert itt még nincsenek barátaim, nem is járok mondjuk ismerkedni, de így most nem érzem elveszettnek magam.
Balázst még kifelejtettem. Nem szeretném leírni a jelenlegi állást, 2-3 napon belül derül ki minden, és hamarosan ő is kint lesz. Együtt tölthetjük az első St. Patrick napunkat ha nem dolgozunk, már az egyenpólók is megvannak. :DDD
Innen már csak felfelé haladhatunk, nincs más alternatíva. Aki gondolkozik azon, hogy kijön, tegye! A lehető legjobb hely. Nincs "honvágyam" fél év után se. egyre jobban erősödik bennem az hogy nem tudok betelni ezzel az élettel. 20 éves vagyok, tele reményekkel és célokkal, lehet kicsit naivan is, de POZITÍVAN! Önálló lettem teljes mértékben, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy már most ennyi mindent átélhettem és elkezdhettem felépíteni az életem. Az alapzat már kész, és ezt mind én csináltam végig. Hihetetlen, rémisztő visszagondolni, és most nagyon jó érzés. Bárki gondolkozik, ne féljen!! :)
