Amint összeköltöztünk, minden megváltozott. Először mindketten hulla fáradtan mentünk a hotelba, hazaértünk, aludtunk. Kimerültünk fizikailag is, mert sok ember hagyta ott a hotelt, így rengeteg szobánk volt, és az egymás utáni 8-12 napos munkák eléggé kimerítettek. Lelkileg is, mert a főnökök is feszültek voltak, és ennyi szobával képtelenség volt időben végezni, és még a standard szerint is takarítani. Egyik napomon annyira ordibáltak velem, hogy több, mint másfél órán át ömlött a vér az orromból. Tudom, hogy a pénz fontos, és nagyon jól élünk, de ennek is van határa. Váltottam munkahelyet. Egy másik hotelba mentem, nagyon aranyos spanyolokkal dolgozom, kevés szobám van, kisebb hotel, 4-5 napokat dolgozom egy héten. Ez most nagyon rámfért. De a legjobb hír: Balázs játékfejlesztő / szoftverfejlesztő munkát kapott! Kapott laptopot a cégtől (Balázs választhatta ki), itthonról dolgozhat, és amikor rákérdezett a fizetésre, azt hitte naponta kap annyit. Aztán kiderült, hogy óránként. Ez több, mint álom. Az ő fizetéséből talán már pár hónap múlva meg is nyithatjuk a lakástakarékunkat. Már a minimálbérünkből bevásároltunk, vettünk PS4-et, 2 Guitar Herot, tévét, nyomtatót, és egy nagyon jó minőségű fényképezőgépet. Voltunk múzeumba, és most készülünk Észak-Írországba megnézni a híres függőhidat, a Trónok harca parkot, és persze az óriások útját. Az új helyemen nagyon sok szabadidőm van, 4-kor minden nap végzek, és nem vagyok kimerült. Még munka után is el tudunk menni sétáni vagy enni. Balázs szabadidejéről pedig annyit, hogy mivel ő itthon dolgozik, így addig alszik ameddig akar, és akkor van szabadideje amikor ő akarja. Imádja a munkáját, végre azt csinálja, amit egész életében akart.
Szomorú valóság
Tavaly karácsonyra Black Sabbath jegyeket kaptam, amiket el kellett adnom, mert Miskolcról nem tudtunk feljutni Pestre. Most Marilyn Manson jegyeim vannak, és Írországból tudunk repülni Pestre, tudtunk szobát foglalni 2 napra, és még a jegyek is megmaradtak. Kicsit elrontottuk, mert a szezon közepén csak 1 hónappal előre vettük meg a jegyeket, de így sem gondoltam egy percig sem arra, hogy inkább ne menjünk. Egy hetet töltünk Magyarországon. Gondban voltunk a hotelfoglalásnál, mivel fél évig 4 csillagos szállodában takarítottam, úgy gondolom most 2 napig amíg Pesten vagyunk, mi is megérdemeljük ugyan azt, így kritérium volt, hogy minimum 4 csillag, és a koncerthez közel. Az a szomorú, hogy minden hotelnél ami megfelelne, olyan vélemények voltak, hogy "barátságtalan személyzet" "koszos szobák" "pocsék kiszolgálás" stb. Hogy ez most csak a magyarok negativitása miatt, vagy igaz, nem tudjuk, de ilyen helyre nem szívesen mennénk. Találtunk egyet, ahol sem pozitív, de legalább negatív komment sem volt, és reméljük a legjobbakat.
Természetesen megint 2 bőrönd édességet viszünk, és rengeteg élményt.
És egy kicsit a mi élményeinkről:
Az egyik legzsúfoltabb park, a Stephen's Green Park. Itt nem ivó fiatalokat látunk, nem balhézó romákat, nem üres, kopott füves állattalan parkot (igen, a Népkertre gondolok), hanem egy csodálatos természeti csodát. Gyönyörű, rikító zöld fű, sehol egy szemét, a galambok az ölünkbe repülnek, a hattyúk elalszanak a lábunknál, a kacsák a kamerának pózolnak, rengeteg ember piknikezik, pokrócra ülnek, nevetnek, családok a gyerekekkel szórakoznak, és nem nevelést tartanak, csendesek, semmitől sem zeng a tér, gyönyörű virágok ezrei mindenhol, nem tudok szavakat találni arra, ami ebben a kicsi parkban látható.
Jártunk még a Bodies kiállításon is, ahol igazi emberi csontvázak, testek, izmok, szervek vannak. Igazi magzatok, igazi csecsemő, csak épp halott. Iszonyatosan érdekes volt. Megtekinthettük, hogy valóban milyen a testünk. Egyik ember hasüregét nézhettük meg, a másiknak az agyából volt egy darab kivágva, a lába volt lehámozva, és minden ott volt előttünk, élő nagyságában. Eszméletlen.
Egyik nap munka után lementünk a tengerpartra. Kár, hogy nem vittünk fürdőruhát, nagyon jó idő volt az úszásra. Gyönyörű tiszta víz, puha homok, csend.
Ha nekem valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy itt leszek, kiröhögöm. Ha valaki azt mondja, hogy ilyen élet is létezik, arra gondoltam volna, hogy sosem élhetek ilyen életet. De ez már a valóság, amit elég nehéz elhinni.
