25. hónap

Kedves írországi magyarok!

Tudjátok nagyon jól, hogy ebben a hónapban mi lesz a témám.

A magyarországiaknak egy gyors összefoglaló: Kihoztunk egy srácot, aki itt akart új életet kezdeni, mindent megadtunk neki, de ő átvert, megalázott és meglopva minket lelépett, majd letiltott, erre figyelmeztetve az írországi magyarokat írtunk egy posztot, majd ő is írt egyet tele mocskolódással és hazugságokkal.


A történetet álnévvel írom, de mindenki nagyon jól tudja az illető igazi nevét, de mivel egy beteg emberről írok, jogilag is bevédem magam. Több messenger beszélgetéssel (mind az illetővel mind a családjával) tudom alátámasztani az igazam, ezen is a nevet és képet kitakarva az esetleges jogi fenyegetéseket megelőzve, és bebizonyítani hogy hazudik, hisz a családja is tudta mennyire putris, és itt mit fog művelni.
Ott kezdődik a történet, hogy megismertük Ádámot, amikor egy írországi magyaroknak létrehozott csoportban érdeklődött hogyan tudna munkába állni itt kint, mint egészségügyi dolgozó. Mivel én is nővér vagyok, írtam neki. Aztán ez az egész beszélgetés átcsapott könyörgésbe és követelőzésbe hogy fogadjuk őt be, majd lelki terrorba hogy őt a családja mennyire utálja és szarba se nézik, és neki el KELL menekülnie.

Mivel nekem is nehéz volt az elején, így elhintettem, hogy egy törött kanapét tudok maximum felajánlani neki.

Kapva kapott az alkalmon, hisz elhitette velem, hogy ő milyen rendes, házias, hogy 5000 euroval indul, mert eladja a kocsiját meg a fotós cuccát, hogy angolul perfekt beszél. Telt múlt az idő, és kiderült hogy angolul egyáltalán nem beszél, hogy maximum 400 eurot tud összekukázni, hogy nem tud főzni és hogy kényelmesen elél a legnagyobb mocsokban, és hogy annyira igénytelen hogy még fogat sem mos soha. Hogy 5 alsógatyát  1 hónapig hord, és még a végtelenségig sorolhatnám, de itt most nem személyeskedni akarok, hanem az ő általa okozott kárról írni.

Tehát röviden: szállást, ellátást, ennivalót, kirándulást, több mint 1 karton cigit és 200 euro kölcsönt kapott tőlünk. Semmire nem fogadtunk el tőle pénzt, és nem is kértünk, mert tudtuk milyen nehéz az elején, felírtuk, hogy ha talál szobát és rendezi az életét, visszaadja.

Ahhoz nincs hozzáfűznivalóm, hogy a kicsike pénzéből fodrászhoz ment, telefontokot vett, táskát, cipőt, és ami a legmegdöbbentőbb: egy csokor rózsát képeslappal csak azért hogy lefotózza, és elküldje egy gyönyörű nőnek, aki hülyíti őt, mert online kaszinóban dolgozik, és Ádámunk folyamatosan kaszinózott (volt hogy a szüleitől erre kért pénzt azt hazudva, hogy neki megélni nincs pénze), persze mikor Ádám kettejükre terelte a szót, a csaj leoltotta. Nem takarított, nem mosogatott, csak ült és 2 hónapon át nyomkodta a telefonját. Mi Balázzsal 12 órában dolgozunk, gyakran mikor hazajöttünk minden szanaszét volt, a szemetes kiszedve az asztalra, a száradó ruhák a ház minden szegletében, az összes tányérunk előszedve, a gáztűzhelyre ráégett hús de kaja a kukában stb. Először azt hittük, hogy fogyatékos, és így tatja kordában magát, aztán félni kezdtünk hogy kényszerbeteg, azért szedi ki a szennyesünk vagy a hajamat a kukából.
Aztán kiderült:

Ő GONOSZSÁGBÓL KÉPEKET KÉÍSZTETT AZ ÁLTALA SZÉTGÁNYOLT HÁZRÓL HOGY HA VISSZA AKARNÁNK KÉRNI A PÉNZÜNKET, EZT NYIVÁNOSSÁGRA HOZZA.

Mindenről fotót készített, amikor szortíroztuk a ruháinkat a szobában, arról is, hogy a macskatálunk koszos (mert az utcáról megmentett kiscicánknak nincs foga amúgy, és a száraz kaját kiszedi és vizet borít rá, hogy így egyen), arról hogy egy szemeteszsák bent maradt egy napra, mert ellopták a kulcsunk és nem tudtuk aznap levinni, mert a szomszéd nem volt itthon, így nem tudta ideadni a kulcsot, arról hogy macskaszőrös a kabátunk (igen, akinek állata van, annál ez előfordul, de van ilyen ragacsos szőrlehúzónk hozzá), és arról hogy a cicánk belekakál a kádunkba. Igen, van egy ilyen rossz szokása, ha nem engedjük ki őt az udvarra ha szól, vagy nem teljesen tiszta az alom akkor igen, oda kakál. Mi erre mindig ügyelünk, többször volt rábízva a cica, nem engedte ki illetve az almot sem takarította, így igen, a cica a kádba kakált, amit nem szedett ki, nem fertőtlenített le azzal a szerrel ami pont a kád mellé van erre a célra kitéve, ő lefotózta. Persze arról nem készült fotó, mikor papírt dobott a vécénkbe és eldugította, aztán mérges volt mikor közöltem hogy a saját szarjában neki kell turkálnia, de kedvesen adtam neki egy kesztyűt, mire ráfogta a saját férjemre, akivel 4 éve élek együtt. A benti cicánkat kizárta egész napra, a gáztűzhelyet bekapcsolva hagyta, a csapot pedig egész napra megnyitva, mikor lelépett. Voltak durva húzásai, amiről regényt lehetne írni, de mi mosolyogva vettük neki a kedvenc édességeit, a pizzákat, többször vittük moziba, a Cliffs of Moherhez, ezt mind mind ingyen. Volt anyukám Magyarországon, így magyar árban hozott neki 1 karton cigit, mert akkor már 3 napja nem volt rá pénze-elkaszinózta. Illetve velünk is vetetett egy dobozzal. Anyukámnak sem fizette ki a jótettét, illetve nekünk sem. Minden jó, minden segítség után megalázott minket a megrendezett fotóival és a tömény hazugságaival.  2 hete elmentünk Londonba egy hosszú hétvégére Balázzsal, ő addig összecuccolt, és 200 eurónkat ellopva eltűnt. Letiltott minket, de azért a cigicsikkjeit a virágtartónkba szórta, a csapot nyitva hagyta, hogy mire hazaértünk úszott az egész ház, a mosatlan tányérjait a mosogatóban hagyta, és 5 kiló bárányhúst kitett a konyhába hogy megromoljon. Bementünk a munkahelyére ahol közölték hogy csak pár napot dolgozott ott. A szülei letiltottak minket, bár szerintem oda is Ádám lépett be és törölt miket ki, mert a szülei jó emberek, az édesapja sokat beszélt velem, hogy Ádám mennyire szerencsétlen, és megbánom ha kihívom magamhoz.

Az apa nekem:

Az apa a fiának (A FIA KÜLDTE EZEKET NEKEM, SOSEM LÉPTEM BE A FACEBOOKJÁBA)

 A testvér:

És akkor most cáfolom őt szóról szóra. Sajnos a bejegyzésének csak a második felét juttatták el hozzám, így az elsőre reagálni sem tudok. Ha ezt te olvasod, szívesen várom viszontválaszodat privátban!! (Tudni kell, nálunk néma volt, soha semmit nem beszélt és nem szólt!!)
Tehát a nyílt levele:

1. Az úr lepisálja a feleségét: ez nem tudom honnan jött, miből jött vagy hol látott ilyet, ha nem a számítógépünkön nézte volna a töménytelen mennyiségű pornóját, lehet nem kevert volna minket össze egy beteg filmmel. Bár mint minden házastárs életében ahol nincs külön a vécé és fürdő, igen, miközben zuhanyzom, van mikor bejön pisilni, szomorú hogy le kell írnom de a vécébe, de ilyen esetekben 99%-ban észre sem veszem hogy bent van, mert van egy nagyon édes zuhanyfüggönyünk, ami el van húzva, hogy ne ázzon el a fürdőszoba.
2. Nem volt sose kuka: van kuka, a csap alatt, ahová a "szagos" szemetet tesszük, mint a kajamaradék vagy törlőrongyok stb., és valóban van kint egy zsák a csap előtt amibe a papírszemetet rakjuk, mert ugye környezetvédelem, és azért nem veszünk hozzá kukát, mert olyan picike a konyhánk hogy egyszerűen nincs helye. Ha valaki jön, ezt is a csap alá tesszük.
3. 2-3 tele zsák után vittük le: Amit te fényképeztél Ádám, a te koszos ruháid szemeteszsákban, nem pedig a mi szemetünk. Nagy bevásárlás után 1 zsák mindig megtelik, és igen, ezt oldalra tesszük, illetve a fürdőben is külön zsák van, amit meg mellé, mielőtt készülünk levinni. Így két zsák szemetet viszünk, AKKOR amikor a szomszédunk itthon van, és ide tudja adni a kukakulcsát, mert tőlünk Barcelonában ellopták, és azóta sem kaptunk újat, és amíg könyörgünk, addig csak így tudjuk megoldani. Így valóban 3 zsák szemetünk van: 1 papír, 1 háziszemét, 1 fürdőszobai szemét. Sosem díszelgett és sosem bűzölgött.
4. Minden nap mindenünk el volt használva: Ez már csak azért is lehetetlen, mert én fogyókúrázom, és az ételeimet ételes dobozba teszem, és heti 4-5 napokat 13 órában dolgozom, így esélyem sem lenne itthon mindent elhasználni. Balázs is 12 órázik, meg ő alapból keveset eszik, heti 3x bent eszik a munkahelyén, amit éppen vesz valahol. A kép, amin minden koszos volt, egy előre megrendezett kép, az összes előszedett edényt ő tette ki, koszolta be, lefotózta, majd otthagyta nekünk, hogy mossuk el.
5. Sok szemét, nem bírtad nézni: Igen, sok szemét volt amíg itt voltál, mert betegesen pakoltad ki a kukánkat eddig érthetetlen módon. Egy egy szobás apartmanról beszélünk!! És nem, soha de SOHA egyetlen egy kis papírfecnihez nem nyúltál és tetted a kukába. Azt nem értem, ha ennyire nem bírtad nézni, miért nem mentél el innen a bús picsába? Ja, bocsi, tudom. Pókerre kellett az a kis pénzed is, és még nem volt elég képed hogy sajnáltasd magad és valaki befogadjon.
6. Utolsó 1-2 hétben belefáradtál: Drágám, te az első naptól fogva fáradt voltál, mikor 1 hónapig itthon ültél és csináltad a mocskot magad köré. És én 13 óra munka után pakoltam, a férjem meg 12 óra munka után. Nyugodtan ültél és nyomkodtad a telefonodat amíg mi súroltuk utánad a mocskot minden egyes szabadnapunkon.
7. Undorító macskakaja szag: van cicánk, mielőtt kijöttél tudtad hogy van. Tudtad, hogy egy egy szobás apartman, hogy picike, és tudtad hogy az állatok is esznek. Erről is készült egy kép, hogy ki van szórva a cicakaja. Fentebb említettem, a hajléktalan kiscicánk miatt, de te is nagyon jól tudod hogy az minden egyes este le volt tisztítva. Tudod, mert téged is kértelek meg, de te ráhagytad Balázsra.
8. Kibeszélni kezdtelek magyar barátnőkkel: Igen, mikor azt hazudtad hogy fizikából meg bioszból emelteztél és mindenből kitűnő az érettségid (és itt volt a kezünkben az érettségid, semmiből sincs emelted és mindenből közepes az érettségid, a fizikához semmi közöd, és nem, ha újra emeltezel és jobb, nem tanusítványt kapsz hanem bekerül az érettségidbe!!) meg hogy orvosira akartál menni, de fingod sem volt mi az a genetikaszámítás vagy hogy ki volt az a Newton, elég röhejes lettél, és mivel a barátnőm valóban orvosira készült, és valóban kitűnő emelt bioszt csinált és mindigis ő volt a legjobb fizikából, valóban együtt röhögtünk. Ha hazudsz ne neki hazudj, mert ő valóban okos. De amúgy is.... milyen jogon léptél be a facebookomba és milyen jogon olvastad el a beszélgetéseimet mind a barátnőimmel mind a férjemmel? Amilyen marha vagy még le is fotózod, de én bevallom: gyűlöltelek amiért csak hazugság hagyta el a szádat, de később rájöttem hogy te beteg vagy mert saját magad is elhiszed a hazugságaidat.
9. Igénytelen izzadtszagú: hmm. Mikor az első hét után áradt belőled a bűz, elzavartalak zuhanyozni mert nem akartál menni. Nem mondhatod hogy a munkahelyeden zuhanyoztál mert 1 hónapig nem is volt munkahelyed. Tudod engem a férjem lepisil zuhanyzás közben, szóval igen, én szoktam olyat. Magán kórházban dolgozom, ahol muszáj igényesnek lenni ha akarja az ember ha nem, mert nyugodt szívvel küldenek haza. Minden nap találkozunk a managerekkel, akik mindig mondják ha valami történik, pl ha kaja került a fogaink közé vagy ha a pólónk fel van csúszva. Bár minden nap 16kmert lebiciklizem, így mire hazaértem biztosan leizzadtam, de mielőtt átvettem volna a pihepuha pizsamámat, mindig a zuhany volt az első. Balázsnak minden nap pisilnie kellett :D
10. Lyukas nadrágban beteget ápolni: Mint említettem, minden nap bicikliztem. Szerintem a világon nincs olyan kórház, ahol rikító színű biciklis nadrágban engednek dolgozni, illetve nincs olyan marha a földkerekségen aki a kényelmetlen, szűk "ünneplőnadrág anyagú" nadrágban 16 km-ert lebiciklizik minden nap. A lyukas nem tudom tényleg honnan jön, amúgy a 6 euros penneyses nadrágban dolgozom, amiből van legalább 10, és szaros 6 euroért bármikor újat tudok venni ha kilyukadna, de ilyen nem is történt a 7 hónap alatt, mióta itt vagyok.
11. Sose leszel ápoló te tanulatlan, nem főiskolát végzel, a férjed írja, fizetünk érte, 6 hónapos, nincs gyakorlat: Már most is ápoló vagyok, és sokat tanultam. Ez valóban online zajlik, de nem fél éves hanem másfél. Valóban a férjem SEGÍT mert az én angolom nem elég jó. Az elején még én írtam, de Balázs mondta hogy egyszerűbb neki megírnia, mint az enyémet kijavítania, így én magyarul mondom, ő meg angolul megfogalmazza szakszerűen. Minden modul után (8 modul) vannak benti, iskolai vizsgák, amiket persze nekem kell megírni. Ezek 4 órás tesztfeladatok, és nagyon rendes tanáraim vannak, akik megengedik, hogy használjak szótárat. Eddig minden vizsgám IS sikerült, ami kizárólag csak az én érdemem. Soha senkinek nem fizettünk azért hogy segítsen, Balázs elég okos ahhoz hogy egyedül is megoldja a közreműködésemmel. Az, hogy a férjem segít a 10.000 szavas esszékben, amiket az én szókincsemmel nagyon gyerekes lenne megírni, egy olyas fajta segítség, amilyet tőled semmilyen témában nem tudna a barátnőd kérni, mert csak szidni tudsz azt is facebookon, élőben semmihez sem értesz. SEMMIHEZ. Jó tanács: ne csak hazugság hagyja el a mocskos szádat, és akkor lehet lesz aki szóba áll veled, és moss fogat!!! A gyakorlatról pedig: nekem 150 órát kellett ingyen ledolgoznom a mentális kórházban ahhoz, hogy meglegyen a gyakorlatom. Azt teljes munkaidős állás mellett csináltam, akkor heti 6-7 napot dolgoztam, ebből mindig egy nap 12 óra volt, májusban fejeztem be!
12. Istenbe vetett hitről lebeszélni: Valami filmet néztünk, és mondtam hogy nekem szinte az összes vallásos ismerősöm annyira ostoba, hogy még arról sincs fingjuk se hogy miben hisznek, és egy hajléktalanba is hamarabb rúgnának bele, mint hogy adjanak neki egy szelet zsemlét. Akkor mondta Ádám hogy ő is hisz, ő keresztény. Én pedig megkérdeztem tőle, hogy mitől keresztény, miért nem zsidó? Azt az alapvető különbséget nem tudta, hogy miért nem zsidó ő. Akkor mégis miben hisz? Azt mondta, Istenben, de a Bibliát soha nem nyitotta még ki. Én nem vagyok hívő, de amit a Bibliáról tudni illik, legalább azt tudom. Balázzsal sokat foglalkoztunk hobbiból vallással, mert szeretjük a brutális meséket, de emellett a buddhizmusról, a hindukról, a krisnásokról, a mormonokról, így a sátánizmusról is sok mindent tudunk, ha nem is sok mindent, azt igen, melyik miben hisz. Mi nem vagyunk Isten tagadók, volt egyetemen egy osztálytársam aki hitt, ő jó ember, és tudta miben hisz. Ezeket az embereket egytől egyig tisztelem, de azt aki nem tud semmit csak hogy Isten van, és keresztény vagyok, de nem tudom miért, az elég nagy ostobaság. Balázs 13 évig járt a Jezsuita gimnáziumba, megtanult mindent, és úgy döntött nem hisz benne. Mégis templomi esküvőt akart, én meg boldogan mentem bele, mert tudtam hogy ez neki számít. Nem vagyunk sátánisták, ateisták vagyunk (a kedvedért: aki egy istenben sem hisz), és a sátánista biblia mellett ott van a keresztény is, a krisnásoké (ami amúgy tök jó) a buddhista könyveink és az univerzum erejét taglaló könyveink. Megesküdtél az élő istenre. Ennyit ér a hited!!!

13. Balázs életét elbaszom, mert arra kértem mondjon fel és most nincs munkája: Balázs több mint egy évig éjszaka dolgozott. Testileg is és lelkileg is kikészült. Az utóbbi időkben nem evett, depressziós lett, nem aludt, a saját esküvőjén is elájult. Állandó fejfájása volt, szédült, és semmihez sem volt kedve. Muszáj volt felmondania mielőtt teljesen kikészül.  Dolgozott és dolgozik is. 12 órázik egy fogászaton heti 2-3 napot, és mellette volt a játékfejlesztős munkája, ahol a cég komolytalansága miatt felmondott, de már azon a héten talált másik munkát. Játékfordítónak vették fel egy nagyon nagy céghez, ahová 3 körös interjún kellett átesnie az előző hónapban. Nagyon kemény interjúk voltak ezek, sok felkészülést igényeltek, így lassan haladt a folyamat. Nem volt annyi pénzünk így mint szokott lenni, de még mindig mindent ki tudunk fizetni, és Londonba is elmentünk 4 napra, szóval nem panaszkodhatunk, és a jövőjére nézve, ki kellett ezt várnunk, 26-án, hétfőn kezd.
14. Publikálva legyen az életem: publikáld. Vannak emberek akik ismernek és támogatnak. Azért mert a megrendezett képeidet mutogatod, és engem megutálnak ismeretlenek, még nem fognak téged többen szeretni!
15. Nem tartozom nektek: ez a kedvenc részem. Ki fizette a vonatjegyedet Galwayba és vissza? Ki fizette a belépőt a Cliffs of moherhez? Ki adott neked egy karton cigit, plusz egy dobozzal? Ki fizette a mekis kajálásaid? Ki fizette neked többször is a mozijaid? Ezeknek az ára hol van? A te szórakozásodért fizettünk, amit megigértél, hogy visszaadsz. Amellett hogy ingyen ettél, ittál, utaztál, nem fizettél rezsit és semmi mást sem. Hálátlan vagy, azt hiszem ezt sem fogják a mennyekben jó szemmel nézni.
16. debil, mert 400 euroért vesz fogyókúrás bogyókat és minden este csokival tömi magát: Kikérem magamnak, nem bogyókat eszek, hanem rendes étrendem van, amit rendesen be is tartok. Fogytam már 12 kilót, és ez nem ment volna ha minden nap csokit eszem. Vannak fehérjeporaim amiket esténként kell előírtan innom, amik túrórudi, csokis-narancsos-étcsokis vagy tortaízűek, de ezek mind előírt dolgok, és nem, rendes csokit nem eszek. Óránként 35 eurot fizetek egy személyi edzőnek, és a kondibérlet ára sem olcsó, nem cseszném el ezt a rengeteg pénzt, ha nem akarnám megcsinálni, a debilre meg nem tudok reagálni egy 110 kilós gömböcnek, aki pizzát fal és arról beszél, mennyire izmot akar. Én teszek a fogyásomért. Sokat.
17. Feljelentéssel fenyegetőzünk: SOHA SOHA SOHA eszünkbe sem jutott ilyen, hamarabb vernénk ki belőled a pénzünket mint hogy a hatóságokhoz forduljunk, sajnos hülyék voltunk, és semmit sem írattunk alá veled, tudjuk hogy így nem lenne esélyünk. De azt a pénzt nem szórakozásra fogod költeni, majd csak figyelj!!! Rossz emberrel kezdtél te ki.
Volt szó arról is, hogy ő volt a videós az esküvőn. Annak is elkérte ott az árát, és nem azért jött el mert jó fej, hanem mert tetszett neki a koszorúslányom!!! A videói használhatatlanok egytől egyig, ezért nem jelentek meg SEHOL. Ha komolyabb árban egyezünk meg, akkor sem fizettem volna neki, mert például hangot nem vett fel. A templomi szertartásunk felétől vette fel, a táncunkat dőlöngélve, és rondán. Nem tett értünk semmit, az esküvőre csajozni jött, és ennyi volt. És nem mi hívtuk, te könyörögtél, hogy jöhess.

 Anyukám szegény nem mert neki írni, mert nem akarta hogy róla is hazudjon, az ő házában is volt. De azt üzeni: Sajnáljuk, hogy a fejedhez puskát tartottunk, hogy élvezd az életet. Hogy meleg szobában, tiszta ágyban kellett aludnod. Hogy minden nap a kedvenc ennivalódat ehetted, hogy főtt étel jutott az asztalra nap mint nap. Sajnáljuk, hogy kihívtunk ide, hogy egy új életet adtunk neked! Dalmáék rajtam is segítettek, én is hozzájuk jöttem ki. Kevesebb mint fél évet éltem velük, aztán a sorsom jobbra fordult. Amit tőlük kaptam, mindent vissza is adtam nekik, de nem azért mert a lányom. Azért adtam nekik vissza, mert ők is tettek értem, és majd ha a sors oszt és szoroz, tudni fogja, kinek mi jár. Nem voltál bilinccsel odakötözve a radiátorhoz, bármikor felállhattál volna, és elmehettél volna, mielőtt a csontjukig kihasználod őket. Ha csak egy percig is rabszolgának érezted magad abban az egy szobás lakásban, mert be kellett volna segíteni a házimunkában, és volt nálad 1000 euro, elmehettél volna. Sem ők, sem senki nem tartott vissza. Mégis miért maradtál?

Ezek a sorok után várjuk a megszerkesztett messenger beszélgetéseket, amiket majd jajjdeén írtam és hűdehazudok most!

Nagyon sajnálom hogy az első része nincs meg a posztnak, és azt is hogy a hazug képeit nem láttam, csak amiket mondtak. Pár képet azért mellékelnék az eszemben maradó pár állításról, amit az első felében írt meg: őt felvették dolgozni, akkor biztosan jó az angolja:

Az ígéretei:

Hála az ő szemében:

Mindenesetre, megtanultuk a leckét: a segítségnyújtásnak is van határa, most túlmentünk. Legközelebb nem leszünk ennyire jószívűek, kellett ez hogy ne bukjunk nagyobbat. Írtatok privátban, titeket hogy aláztak meg és mennyi pénzzel loptak meg, volt aki 5000 euróval lépett le, én nagyon sajnállak titeket, így én szerencsésnek érzem magunkat, hogy ennyivel megúsztuk. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy megszabadított minket ettől az embertől, hogy többet nem hallunk róla, de ami a legfontosabb: TÜKÖRBE TUDUNK NÉZNI, TISZTA LELKIISMERETTEL ALSZUNK EL, ÉS A MEGALÁZÁS UTÁN IS TUDJUK HOGY A JÓ ISTENED LÁTTA MI TÖRTÉNT, ÉS Ő TUDJA KI MARADT A JÓ EMBER!

2. ÉV

Az érem két oldala

Azokat a visszajelzéseket kaptam, hogy én mindig csak a jó oldaláról írok a történeteknek, és nem is olyan mesebeli az élet ahogy ezt a blogom sugallja, és ez sokaknak félrevezető lehet. Ebben a bejegyzésben leírnám 2 év tapasztalatát a kinti élettel, mérlegelve a magyar tapasztalatokkal, pozitív én negatív oldallal. Sehol sem könnyű, sehol sem könnyű a nulláról indulni, és nem könnyű magunk mögött hagyni egy egész életet.

Kezdjük is az elején, az első szakasszal: A képpel, ami Magyarországon a fejünkben volt fiatalon, és ami a fejében van sok fiatalnak. Magyarországon szarul keresünk, nincs házunk, van egy öreg autónk-ha van, nem léphetünk előre, nem jelentenek be, megaláznak, tapló emberek stbstbstb. Külföldből pedig mit láttunk? Valamelyik osztálytársunk/barátunk/barátnőnk apja kint dolgozik, nekik van házuk, kocsijuk, ő minden hétvégén bulizik, tök jó ruhái vannak, étteremben ünneplik a szalagavatót, elmennek nyaralni külföldre. Ha az apukájának sikerült, talán nekünk is. Ezért elindulunk...
Kint szembesültem azzal, mennyire is egyedül vagyok. Mindenki aki kijön először ezzel találkozik. Először nincs kihez szólni, nincsenek "jószomszédok", nincs egy telefon "hazafelé hozzál már egy kiló kenyeret", nincs kinek elmesélni a napot. Persze a mai világban egyszerűbb a telefon és az internet miatt, de én amikor kijöttem nekem egyik sem volt. Voltam én és a világ. Az a világ, ahol nem volt egy barátnő, akivel beülhetnénk egy kávéra, vagy elmehetnénk egy koncertre. Teljesen leszűkült a kikapcsolódási lehetőség, hisz nem ismertem senkit, nem ismertem semmilyen helyet. Ami ennél is nehezebb volt, nem ismertem a nyelvet, amin hozzászólhatok akárkihez is. Ez a legelső nehézség, amin biztosan mindenki átesett, hogy rá kellett jönnie: egyedül van.
A következő a korai felelősségvállalás, a tűrés, és az alkalmazkodás. Nagyon kevesek tehetik meg, hogy saját házba költöznek, és átugorják a szobabérléssel való kálváriát. Bár én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, nagyon hamar találtam szobát és nagyon jó, értelmes, segítőkész lakótársakat kaptam. Velük könnyű volt lakni, de akkor is igazodni kell, mikor zuhanyozhatunk, mikor főzhetünk, mikor moshatunk, hova pakolhatunk, mikor sepregetünk és még sorolhatnám a millió kicsi dolgot, ami miatt nem érezheted otthon magad egy szobában. Más csak azért sem mert nem a sajátod. Drágának elég drágák persze, de ami Magyarországon másképp megy, itt megfizethető. Házakat is és szobákat is a személyek létszámától függően adják ki, egy egyszobás lakás egy főre 650-750 euro, mi ketten 1100 eurot fizetünk. Tudom, itt is egyikünk fizetésének nagy része erre megy el, viszont Írország mellett szóljon, hogy a ruházkodás, az ennivaló, a rezsi és a plusz kiadások sokkal kevesebbe kerülnek, mint Magyarországon, még ha forintban nézzük is, és a fővárosról beszélünk, nem pedig egy vidéki városról (gondolok itt a miskolci 100.000 forintos lakásokra). Azt mondják, most lakásválság van, mi ezzel nem szembesültünk, a 3 szobát és a házunkat is úgy kaptuk meg, hogy mi néztük meg először, és már költözhettünk is. Nem volt 100 másik érdeklődő, mint egy miskolci panelra. Nem ellenkeznek annyira az állatok miatt, a lakótársainknak egy kisebb állatkertjük volt, nekünk is van 2 cicánk, és nagyon sok gyerekes család is kap otthont, az ismeretségi körömben ebből sem volt semmi probléma, az egyik ismerősöm Magyarországról intézett gyerekkel albérletet.
A tűrésről annyit írnék, hogy az első munkahelyem csak egy gyors megoldás volt. Nagyon kedves főnökséggel (ír), viszont a supervisorok, akik minden nemzetből valók voltak, kicsit hasonlítottak a magyarokra, azokra, akik el akarják szándékosan nyomni az embert. Mindenbe belekötöttek (egy gyors példa: a cukortartóba jobb oldalra tettem a barna cukrot, a bal oldalra a fehéret, visszahívott hogy cseréljem ki), lenyúlták a borravalóimat, engem mártottak be ha a seggüket kellett menteni, mindent elkövettek azért, hogy tudatosítsák bennünk, hogy csak szart pucolni vagyunk jók. A magyar főnököm megérne egy misét is, ő olyan szinten alázott engem is és mindenki mást is, hogy a mentális kórházban már kinéztünk neki egy szobát. Azoktól a magyaroktól kell menteni magam, erre már rájöttem, aki még 10 év után sem találta meg a helyét a világban. Aki csak van, létezik, de nem ért el többet annál, amennyit te el szeretnél érni valaha. Az én volt főnököm engem a főiskolától akart ellehetetleníteni, minden nap hangsúlyozta, hogy igenis a munka, a szarpucolás az első, csak utána az iskola, amivel lehet valami jövedelmezőbb jövőm, valami, amibe nem keseredek bele.
A felelősségvállalást azért is említettem, mert itt nem csak saját magadért vagy felelős, hanem mondjuk a családodért, akit vagy hébe-hóba támogatsz vagy azért küzdesz épp hogy kijöhessenek. Hogy házat találj, hogy meglegyen az anyagi fedezeted, hogy megteremtsd nekik azt a kezdetet amit te sírva is, de átkínlódtál.  Mi Balázzsal ketten kínlódtunk, mert megbeszéltük hogy márciusban kijön. 31-én jött, és minden megalázása ellenére ami érte őt bébiszitterként (aki nem olvasta, megtalálja a 7. hónapban), jött a nagy pénztelenség. Akkor 3 hónapja dolgoztam, amiből volt 700 euros szobatartozásom, abból költöztem, vettem magamnak 4 hónap után egy telefont internettel, vettem JANUÁRBAN kabátot hogy ne egy kölcsönkértben járjak, anyának utaltam a kölcsönömet vissza, és ami pénzem maradt kifizettem Balázsnak egy szobára. Akkor teljesen lenulláztuk magamat. Volt, hogy 1 euros kekszet ettünk ketten 2 napig, kaját a borravalókból vettünk. Perfekt angollal és jó némettel, programozóként jött velem Balázs takarítani.3 hét múlva már költöztünk is a dupla szobába. Nehéz volt nagyon azzal a stresszel élni, hogy 0 euroval a bankszámlán hogyan találunk majd akármit is. Szerencsére akkor is jó magyarokkal hozott össze a sors, nekik elég volt a kauciót egy hét múlva kifizetni-bár abban a 2 hétben sem ettünk igazán sokat, amíg ez rendeződött.
Nehézség volt még a papírügyek intézése is, főleg angol nélkül. kellett a PPS szám, a bankkártya, az első interjú és szerződés aláírás átolvasás nélkül. Viszont az motiváló volt, hogy 1 heti fizetésünk több volt, mint a havi lakbérünk, a fizetés hetente volt, ezért is jobb mint Magyarország. És akkor jöhetett a 2. szakasz.
A 2. szakasz arról szól hogyan ugrunk ki a szarból. Hogyan kapunk jobb munkát, hogyan élhetünk lakótársak nélkül. Balázsnak egyszerűbb dolga volt annyiban, hogy beszélt angolul, és hogy ő okos. Bár a végleges munkáját mai napig nem találta meg, de jó úton jár felé. Először éjszakai recepciós volt, aztán most fogászati recepciós (sajnos a játékfejlesztős munka-mint tavaly is-fuccsba menta cég komolytalansága miatt), ha minden jól megy játékfordító lesz, már 2 interjún átment a 3-ból. Én a hotelből mentem át egy könnyebb hotelbe, majd egy kórházba takarítani. Mikor már "fix" helyünk volt, olyan munka amit nem gyűlölünk és nem öl meg, közelebb költöztünk. Elég hamar találtunk, elég hamar költöztünk. Magyarországon nem láttuk, hol tudnánk dolgozni. Bár Balázsnak lett volna helye, a testvére is programozó magas beosztásban, de én nem tudtam volna mit akarok csinálni. Itt a kórházak gyönyörűek, tiszták, felszereltek, modernek, az ellátás olyan mint egy hotelban. A munkaidő 8-tól 8-ig van, ami szintén jobb. Az iskola online végezhető, havonta lehet fizetni. Magyarországon nem volt ilyen opció azok a szakok közül amik engem érdekeltek volna. Ott pedig egészségügyben biztosan nem dolgoznék.
Harmadik szakasz: szembesülni a szomorú valósággal. Sokat mérlegeltünk, hogy maradjunk e végleg vagy menjünk, és a lakhatás az egyetlen dolog ami akkora problémát okoz, hogy egyik opció sem túl hivogató. Ha maradunk, és havi 500 eurot teszünk félre csak a házra, akkor 5 év múlva lesz annyi pénzünk, hogy kifizessük az önrészt, majd 20-30 évre felvegyük itt a lakáshitelt, ami bár nem haladja meg az albérlet árát, akkor is fizetni kell az örökkévalóságig. Viszont abból a pénzből Magyarországon lehetne venni egy gyönyörű házat hitel nélkül. De megint visszaértünk a fentebb említettekhez: Magyarországon semmit sem tudnánk kezdeni, és az égvilágon semmi nem hiányzik onnan, így be kell látnunk hogy jó sok évre eladósítjuk magunkat. A családpolitika sem olyan hivogató, hisz nagyon kevés pénz jár a gyerekre, dolgozni mellette szinte lehetetlen, fél évig maradhatok csak itthon, az óvoda fizetős, az iskolában csak pár óra ingyenes, és ha dolgozni akarok, mindenképp bébiszitter kell. Magyarországon sok órát vannak bent a gyerekek, ami munka szempontjából jobb, illetve az a 3 év otthon is elég kellemes. A hitel szempontjából pedig egy horror, több ezer eurot vonnak le a hitelből (azt hiszem 25.000 eurot gyerekenként) ha van gyerek. Sok logikátlan lépés van, például az nem számít biztos jövedelemnek, amit mi albérletre fizetünk. A hitelügyintézésnél az albérletpénzre úgy tekintenek mintha annyival kevesebb jövedelmünk lenne. Viszont itt ismerünk olyat, akinek lejárt a lakáshitele, Magyarországon csak olyat, aki belebukott.
Az egészségügyi ellátásban is vannak olyan részek, amik elég érdekesek, itt nincs olyan sok vizsgálat terhesség alatt mint Magyarországon, sok szűrést nem is ismernek. Nem császároznak, addig hagynak kínlódni amíg eszméletünknél vagyunk. Tudom, tudom Magyarország ennek a ló túlsó oldala, ott azonnal császároznak, vagdosnak és abszolút nem türelmesek. Imádom az ír emberekben ezt a hatalmas nagy türelmet, akármiről is legyen szó. És itt el is érkeztem még a tömegközlekedés problémáihoz. Menetrend létezik, több is, viszont a buszok olyan random időkben jönnek, hogy nem lehet felkészülni rá.  A sofőrök ráérnek, elszaladnak kávézni egy-egy megállóban, leszállnak cigizni, és bár tőlünk 10 percenként kéne indulni buszoknak, van hogy egyszerre indul 3, és van hogy 40 percig nem jön semmi. Ezzel szemben a miskolci közlekedés elég pontos, kiszámítható.

Hogy mi a véleményem Írországról a 2 év után? Az, hogy itt szeretnék maradni végleg, hogy itt jobb mint bárhol, és ha elölről kezdhetném az egészet, akkor is ide jönnék, és ezt a helyet fogom ajánlani mindenkinek. Majdnem minden bejegyzésem pozitív volt, ezért úgy gondolom, a másik oldalát is megmutatom, de mivel a föld közelebb van a pokolhoz mint a mennyországhoz, így nem is lehet minden tökéletes. Attól hogy nem tökéletes, mi teremthetünk benne tökéletes életet, csak látnunk kell van e értelme, és én már tudom, hogy itt van. Van miért felkelni, van minek örülni.

Összességében, minden országnak megvannak a szépségei és a hátrányai is, Írországnak is, de ezekről azért nem írok  mert olyan dolgokról van szó, amik hanyagolhatók. Nekem a lényeg az, hogy tudok tanulni, tudok fejlődni, tudok dolgozni tisztességes körülmények között, keresek épp elég pénzt hogy mindenre teljen, félre tudunk tenni, a gyerekeim boldogan járnak majd iskolába, havi egy kirándulás mindig belefér a pénzbe is és az időbe is, és minden nap úgy feküdhetek le, hogy a holnap még közelebb leszek a célomhoz: a saját otthonhoz.

21-23. hónap

Esküvő és nászút

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy az esküvőre készültünk.  Ez is sikeresen zárult, gyönyörü nyarat hagyhatunk magunk mögött.

Az esküvő:
Augusztus 11-én volt az esküvőnk a miskolci búza téri templomban (hahaha, igen, és nem égtem el), aztán pedig egy rendezvényházban volt a lagzi. Az esküvőn részt vett az RTL klub stábja is, hogy a három évvel ezelőtti riport után megmutassa, az álmaink valóra tudtak válni. Az adás külön sorozatban lesz, februárban. A ruha csodálatos volt, megérte a fogyókúra. Az ételek jók voltak a lagziban, mindenki jól érezte magát, de én teljesen kiakadtam azon hogy 2-kor szó szerint kidobtak minket. A koszorúslányaimmal alig vártuk, hogy elmenjen a zenész és az egyesével letöltött 500 számból karaokizzunk. De a tulaj azt mondta nincs az az isten hogy még egy órát is maradjunk. Hozzáteszem, én nem voltam részeg-annyira. Balázs jól berúgott, de hát egyszer van lagzija, és előtte 3 napig nem aludt. A fotósunkra nem pazarolnék sok szót, undorító módon viselkedett végig, ignorált engem, és 30 képet akart összesen átadni úgy, hogy 50 fős volt csak a násznép, igy megegyeztünk abban hogy nyersen az összes képet átadja és a videósunk, aki egy tündér volt, megcsinálja. A gond az volt hogy a fotós nem tudta milyen formátumban kell fényképeznie, így utómunkával is vállalhatatlanok a képek.  Ezért nem jelentek meg a facebookon sem. A videók szerkesztését most kezdjük majd, eddig elég sok munka volt a nászutas videóval. Balázsnak mindig is templomi esküvő volt az álma, ez tényleg felejthetetlen emlék. Gyönyörű esküvői tortánk volt, kellemes családi hangulat, szép díszités, és ezt mind Balázs szüleinek köszönhetjük. Nagyon szervezett volt minden, rengeteg munka lehetett ezzel, és a végeredmény nagyon jó volt. A lánybúcsúm Tankcsapda koncerten volt.
A beállított és a kreatív képeket a lázbérci tónál csináltuk.
Pár nem teljesen szörnyű kép:

(Ihlet: https://www.youtube.com/watch?v=j34juXrJWqw)

Nászút:

8 Napot töltöttünk Barcelonában augusztusban. A gyönyörű, tiszta és minden szempontból megfelelő hotelünk a belvárostól 15, a strandtól 10 perc sétára volt, végig kávézók és éttermek voltak, amikből szerencsére nagyon sokat kipróbáltunk. Minden nap próbáltunk más és más ételeket enni más-más helyeken, de például a Chocolate box annyira jó volt, hogy a reggelit mindig ott vettük szinte. Sajnos sem a Sagrada Famíliába, sem pedig a Güell Park múzeumba nem jutottunk be, mert csak online lehetett venni jegyet előre, és már azon a héten amin ott voltunk, nem volt jegy. Előtte héten én 6x13 órát dolgoztam, Balázs is 6 napot ment, és a júliusi hónapunk egy kicsit húzósra sikeredett a sok túlóra miatt, de megérte mert még a nyaralás előtt tudtunk venni egy go pro hero 6 kamerát, hozzá pedig egy új laptopot is. Úgyhogy a hetünk igazából a pihenésről szólt, a magyarországi esküvő is nagyon zsúfolt volt, utána jól esett 11-ig aludni majdnem minden nap. Egyetlen egy nap voltunk időhöz kötve, amikor elmentünk a legnagyobb vidámparkba. Akkor reggel 9-kor indult a busz a belvárosból, akkor egyszer keltünk ébresztőórára. A vidámpark iszonyú durva volt, sokszor volt halálfélelmem, életemben először voltam, nagyon élveztem, mindent kipróbáltunk, de azt hiszem, nekem ebben az életben elég volt. Ha mentek oda, mindenképp vegyetek express jegyet!!! Több 100 embert ki lehet vele előzni, volt hogy abszolút nem kellett sorban állnunk, így mindent ki tudtunk próbálni, amit akartunk. Nagyon megérte, mert tényleg nem lett volna idő, maximum 4 játékra, mi így legalább 15-öt próbáltunk ki.

Mindemellett kipróbáltuk a nagy libegőt is, ahonnan egész Barcelonát beláttuk, a Güell Park parkrészén sétáltunk, a Sagrada Famíliát kívülről láttuk, Barcelona belvárosában sétáltunk, de a fő tevékenységünk a part és az úszás volt.

A második napon este 11-kor lementünk a partra, és arra a törülközőre tettük a táskánkat amin mi is ültünk. Persze, egymásra koncentráltunk, miközben Balázs megcsókolt, valahogyan ellopták a táskánkat minden irattal és telefonnal együtt. Valami kampóval húzhatták ki, mert felettünk sziklás rész volt direkt, hogy nehogy odajöjjön hozzánk valaki, iszonyú ügyesek voltak. Egy másodperc töredéke alatt történhetett, és semmit sem láttunk. A rendőrségen azt mondták, ez minden napos dolog, csak a magyar nagykövetségen minden második nap állítanak ki ideiglenes útlevelet. Előtte 2 hónappal vettünk egy 800 euros telefont, de szerencsére volt rajta biztosítás, így azt sem buktuk el (már ki is cserélték), kb. 15 euro készpénzt loptak el, a személyit ami egyben útlevél is, és a bankkártyát. De az enyém a hotelban maradt, így minden pénzt át tudtunk utalni nekem, szóval szerencsére egész jól megúsztuk.
Mindenhová taxival közlekedtünk, nagyon olcsó, míg Dublinban 20 centesével megy fel a taxióra, ott 5 centesével.

Ezen a nyaraláson kicsit elszaladt velünk a ló, sokkal többet költöttünk mint amennyit akartunk eredetileg. 1500 eurot számoltunk a nászútra, de a mindennapos háromszori étterem, és a vidámpark nem volt betervezve, így pont a duplájába került a nászutunk a laptopot és a kamerát is beleértve. Ezt azért írom le, mert nekem is hihetetlen leírni, ha forintba átszámoljuk, hogy közel 1 millió forintért nyaraltunk egy hétig. Magyarországon ezt egyetlen ismerősünk sem képes megtenni (arról nem is beszélve, hogy a legtöbben még mindig a szüleiknél laknak, és vagy arra várnak hogy anyuciék házat vegyenek nekik vagy nem várnak semmire, csak élvezik a szüleik keresetét).

Engem sokan, sőt rengetegen lenéztek az iskolában, mert elég csóró voltam, de mindig elmondtam a véleményem mindenről. Most fordult a kocka, én nézhetem le azokat a kedves jóakarókat (remélem itt most magadra ismertél) akik rengeteg anyagi támogatás és kétszülői szeretet mellett is munkanélküliként ülnek a seggükön, és várják a csodát hogy majd a már teljesen lekopasztott szülők felépítik azt az életet nekik, amiért egy fűszálat sem kell keresztbe tenniük. Gratulálok, 22 évesen önerőből egy nagy rakás fos lettél, és ennyit is érsz! Én nagyon büszke vagyok arra, hogy mindazért amim van, egyedül küzdöttem meg, és volt amikor kínlódtam, de akkor sem adtam fel, és most itt vagyok. Egy csodálatos nyaralás, egy főiskola (háromnegyedig), egy házasság, egy saját albérlet, és rengeteg RENGETEG valóra vált álom van mögöttem, önerőből. Persze, Balázs nélkül ez nem ment volna, ő mindig mindenben támogatott és együtt jártuk végig az utat a pokolból egészen idáig. Meddig? Nézd meg a videót a nyaralásunkról:

És akkor még a személyes sikereinkről nem esett szó, illetve a munkahelyeinkről.

Én nővérként dolgozom egy öregotthonban, biciklivel járok minden nap, ez napi 16 km-ert jelent. Iszonyú aranyos a főnökség, bármikor kell szabadnap, kapok, 2 hét szabadság helyett hármat kaptam, hogy pihenjek. Minden egyes alkalommal amikor elmennek mellettem, megköszönik a munkám. Sok túlóra lehetőség van, de ha nem akarok maradni, akkor nem erőszakoskodnak. Sikerült a beosztásomat 8:30-tól 6:30-ig kérnem, így Balázzsal sokkal több időt tölthetünk együtt. UGYANIS, kapott egy játékfejlesztői munkát, az álommunkáját. Heti 20 órát kap az első játék megjelenéséig (4-6 hónap), aztán ha minden jól megy, átveszik teljes munkaidőbe, de addig is egy fogászaton kapott munkát recepciósként szintén 20 órában, így meg van neki is a heti 40 óra, fizetésben meg sokkal de sokkal jobb, arról nem is beszélve, hogy nem éjszakázik soha többet. Amint programozóként teljes munkaidőben dolgozik, el akarunk költözni vidékre, ahonnan megoldható a bejárás Dublin északi részére, illetve autót is akarunk addig venni, és akkor azzal már könnyebb lesz, és akkor jöhet a kisbaba vagy kisbabák (nagy eséllyel ikreim lesznek). Úgy érezzük, pontosan ott tartunk ahol tartanunk kell, azon az úton amin lenni akarunk. 

És végezetül a szokásos tanács újonnan érkezőknek:

Mivel nekem nagyon nehéz volt talpra állnom itt kint, így megfogadtam hogy ahol tudok, ott segíteni fogok. Jópár hónapja egy írországi magyar csoportban érdeklődött egy fiú, milyen esélyei lennének itt stb, ő is nővér. Beszélgettünk, és felajánlottam neki a törött kis kanapénkat a kis nappalinkban, hogy a kis bőröndjében tartott kevés ruhákkal befogadjuk addig amíg nem kapja meg az első havi fizetését. A PPS számot megigényeltük neki, elkísérjük minden ügyintézésre, illetve talált magának nővér munkát tőlünk 10 percre biciklivel, de 3 busz is megy innen oda. Citywest egy elég olcsó környék szobákat tekintve, és eszméletlen jó a közlekedés, 4 busz illetve villamos is megy oda a központból, így ha máshol találna szobát, akkor is könnyű a bejárás. Mi nem kérünk tőle se kajára se lakbérre és rezsire pénzt, csak annyit, hogy legyen itt boldog, és ne adja fel. Iszonyú jó érzés segíteni, ő itt van 2 hete, elvittük őt Dún Laoghairebe illetve anyukámhoz is eljött szülinapozni, és véééégre megnéztük a Cliffs of Mohert. Neki is elég lassan mennek a dolgok, mint mindenkinek, de biztosan. Ő szeretne nekem segíteni youtube csatornát is indítani, de az sok idő, így azzal még várnotok kell. Nem mellesleg, ő volt a videósunk az esküvőn is, eljött és ingyen leforgatott mindent. Szeretem mikor ilyen barátságok alakulnak ki, főleg ilyen jószívű emberekkel. 

Ha bárkinek bármi kérése lenne, nagyon szívesen segítünk, akár fordításban, PPS-ben, munkában vagy bármiben az induláshoz, nyugodtan írjatok. :)

Anyukámról még annyit megemlítenék, hogy egy éve van kint, szépen gyűlik a pénze. Már minden ügye rendezve van, mamámék szép új sírt is kaptak, így nagyon hamar meg lesz a pénze a saját lakásra. Megismerkedett egy végtelenségig jószívű férfival, aki már 15 éve van itt, így nem is tervez visszaköltözni (hisz ott senkink sem maradt), de lesz egy biztos pontja, és ki akarja adni a lakást. De nem is kell sok szót fecsérelnem rá, csak rá kell nézni, mennyire boldog, végre! Neki ez az élet nem esett számításba a magyar valóság miatt, de az univerzum a jóknak visszaadja a jót! Anyukám is megérdemelte mindezt, csak rossz országban élt hozzá. A testvéremék a hónapban költöznek Angliába a barátjával, így ők is közel lesznek hozzánk. 

Mindenkinek ilyen sikereket kívánunk, és várom a sok-sok kedves üzeneteiteket :)