Hosszú, nehéz út a pokolból
2020. július 8., szerda
Barcelonai nászút
Amszterdami kikapcsolódás fiataloknak
2019. december 26-án négy napra elutaztunk Amszterdam nyüzsgő piroslámpás
negyedébe, hogy elfelejtsük a mindennapok gondjait. Úgy gondoltuk, ez az a
hely, ahol két huszonéves valóban olyan szórakozási élményekkel gazdagodhat,
melyek segítenek az összehangolódásban.
És hogy ez sikerült-e? Hát persze, sőt! Többet kaptunk ettől a
hosszúhétvégétől, mint amennyit vártunk.
A dublini repülőtéren a sorban várakozva mindig kidobjuk a maradék
vizespalackunkat, de ez már mindenki számára ismerős lehet. Visszafelé viszont
az amszterdami repülőtéren meglepődtek, mikor gyorsan elkezdtük lehúzni a
maradék vizünket. Rögtön szóltak, hogy nyugodtan felvihetjük magunkkal, át sem
nézték, valóban mi van benne. A reptéri kapuk sokkal nagyobbak és alaposabban
átvilágítanak minket, meg is ijedtem, mikor rám záródott a forgó üvegajtó.
Megérkezésünk után rögtön egy pályaudvarra érkeztünk ki a terminálból. A
jegyautomatákkal nagyon vigyázni kell, mert ugyanazért a szolgáltatásért két
menüpontban akár 40 euró különbség is lehet. Turista jegyet vásároltunk
fejenként 36.50 euróért, amit 3 napig használhattunk minden vonaton és buszon.
A B&B, a Zuid Oost
Heesterveld 20 percre volt a belvárostól, remek közlekedés volt éjszaka is.
A recepciós gyönyörűen beszélt angolul, nagyon segítőkész volt. Egy folyosón
mindössze 4 szoba található, két zuhanyzó, egy vécé, valamint tartozik a kis
családias szárnyhoz egy felszerelt konyha is. A falak és ajtók fehérek, amiket
modern meztelen színes állatos festmények díszítenek, erről a lent látható
videómban is láthattok képkockákat.
Miután lepakoltunk, bementünk a belváros szívébe, az elhíresült piros lámpás
negyedbe. Aznap ettünk rántott sajtot egy automatákkal felszerelt
gyorsétteremből, aminek a nevét sajnos nem tudom, de nagyon finom volt a
vacsora. Ezután megkerestük a De Kroon nevű kávézót, ahol előzetes
értesüléseink szerint dolgozik egy magyar lány is. Sosem próbáltuk még a füvet,
így jó lett volna először tanácsot kérni, hogy mi az, amivel kipróbálhatjuk
biztonságosan. Sajnos aznap ő nem dolgozott, de a pultos társa szintén
tökéletes angollal nagy segítségünkre volt. Piros kupakos tartóban lévő cigarettát
kaptunk, ketten a felét szívtuk el. Az a tapasztalatunk vele, hogy az elején
köhögést okoz, a fű hatása várat magára, de 10-15 perc után már egész jól elnevetgéltünk.
Másnap bejártuk a várost, egy McDonaldsban kezdük a napot, ahol a fogyasztáson
felül is fizetős a vécé! A reggeli kávé után elmentünk megnézni az 5D porn
mozit. Ez egy körülbelül 10 perces vetítés volt a városról, nem is nevezném
pornónak, egy-egy jelenetnél spricceltek ránk vizet és habot, fújtak ránk
szelet, miközben alattunk rezgett és mozgott a szék. Egyszer biztosan megéri
megnézni.
Az ajándékboltokban nem voltak árak kiírva, mindenhol magas árat mondtak
mindenre, majd amikor elvetettük a vásárlás ötletét, elkezdtek alkudozni.
Ugyanígy jártunk egy édességboltban is, ahol egy csipsz és egy pez-cukorka 9
euroba került. A főtéren lévő gofrist nagyon nem ajánlom senkinek. Árak ott
sincsenek kiírva, először nekünk 9 eurot mondtak, másnap egy másik eladó
ugyanarra 10 eurot mondott. Így nem sok mindent vásároltunk.
Utunk következő állomása a Katten Kabinet volt. Egy kis házikó tele cicás
festményekkel, szobrokkal, rajzokkal, és persze igazi cicákkal. Minden perce
élvezetes volt a helynek.
Este elmentünk a Casa Rosso Thathre-be. Ez egy olyan forgó színpados színház,
ahol élőben láthattunk 9 pornót. Vicces volt, és izgalmas, mert ilyet még
máshol nem láttunk. Az esténket egy füves sütivel zártuk, amitől el is aludtunk,
így ennek hatásáról nem tudok írni.
A harmadik napon ugyanabban a kávézóban kezdtük, ahol először jártunk, csak
akkor már a magyar lánnyal is találkoztunk. Elsétáltunk az Illusion múzeumba,
ami teljesen üres volt így karácsonykor, szuper képeket készítettünk ott.
Minden festmény igazi mestermű, érdemes elmenni.
Végezetül megnéztük a szex-múzeumot, ami szintén érdekes lehet, főleg a
fiataloknak. A reggeli kávézós látogatás után hosszasan el tudtunk beszélgetni
a művekről. Végezetül felmentünk a tudományos múzeum tetejére, ahonnan beláttuk
Amszterdam jelentős részét.
Összességében, minden fiatalnak ajánlok egy ilyen bulis hétvégét, ahol
garantált a meglepetés és a jókedv, mert valóban olyan élményekben lehet
részetek, melyeket sehol máshol nem kaphattok meg. Míg a legtöbb ország minél
jobban zár, Amszterdam pont annyira nyitott.
Ha felkeltette az érdeklődéseteket
a kis kiruccanásunk, nézzétek meg az erről szóló utazós videónkat az alábbi
linken:
https://youtu.be/lc3BiGHVqIU
2020. június 27., szombat
3,5 év
Megint kimaradt több, mint fél év. Az az igazság, hogy már nem tudok elmenni egy magyar rendezvényre anélkül, hogy ne kérdezzék meg, hová tűntem, így most leírom itt, hogy mi is történt.
Szülés után kaptam egy nagyon jó babát, aki átalussza az éjszakákat, megeszik mindent, nem hisztizik, és szeret a levegőn lenni. Annyi energiát éreztem magamban, mint még soha szerintem.
Nagyon sok mindenbe belekezdtem. Köztük volt egy fogyókúrás youtube csatorna is, amit jelenleg szüneteltetek. Elkezdtem egy nagyon jó fogyókúrát, amit videón keresztül mutattam be, mennyire hatékony. 9 kilót követhettetek velem végig, hétről hétre. Nagyon könnyen ment, reggel 7 után felkeltünk, és már indultunk is sétálni, délután pedig edzettem.
Ez az első 3 hónapban nagyon dinamikusan ment, de aztán jött az a szörnyű stagnálás. Nem mozdult a mérleg, sőt, fel is jött 1-2 kiló. Mivel nagyon le akartam fogyni, így mondhatni, belebetegedtem. Onnantól nem érdekelt, és gondoltam úgysem fog sikerülni. Ez szépen elő is idézte a szülés utáni depressziót. Jártam orvosokhoz, szedtem antidepresszánsokat, amik nem kedveztek a fogyásnak, az egyiktől rengeteget híztam. Aztán véget ért az önsajnáltatós időszak, elmentünk Balázzsal kettesben Amszterdamba egy kicsit kikapcsolódni 4 napra, addig anya unokázhatott. 12 euroért vettük a repülőjegyet, így anyagilag nem volt annyira megterhelő, egy nagyon szép, tiszta hotelban aludtunk, 20 percre a városközponttól. Amszterdamról az első dolog, ami megmaradt, az a turisták lehúzása. Nincsenek a boltokban kiírva árak, fizetésnél pedig hasraütésszerűen mondják, mennyit kell fizetni. 1 gofrit majdnem megvettünk, a pénztárnál tudtuk meg, hogy annyiba kerül, mint egy egész gofrisütő (10 euro). Másnap visszamentünk, másik eladó volt, más árat mondott természetesen. Balázs régóta pez-cukorkát akart, és ott végre találtunk. Vett mellé egy chipset is, így ez a 2 dolog összesen 9 euro volt. Az ajándékboltokban ugyanez, 1 bögrére azt mondta az eladó, hogy 15 euro, mondtuk, hogy akkor nem kérjük, de aztán mondta, legyen 13, 10, legyen 8... szóval ez ment mindenhol. Nagyon pozitív tapasztalatunk volt viszont minden mással. Erről nézzétek meg a kis utazós videónkat.
https://www.youtube.com/watch?v=lc3BiGHVqIU
Rá 3 hétre Magyarországra repültünk bemutatni a dédnagyiknak az unokát. Kornél élvezte a repülést is, utána pedig észre sem vette, hogy nem velünk van naphosszat. Balázzsal azon a héten kihasználtuk az időt a feltöltődésre, és megpróbáltunk valahogy a hangulatomon javítani. Elmentünk wellnessezni Debrecenbe, mindenkinek ajánlom! Nagyon olcsó volt egész napra, és nagyon sok szórakozási lehetőség közül válogathattunk. Volt gyógyfürdő része, kb. 10 medencével, 1 nagy kinti medencével, egy nagy aquapark sok-sok csúszdával, és vagy 10 féle szauna. Volt egy este, amikor elmentünk bulizni is. Kornéllal hiszti nélkül jártuk az éttermeket, így tényleg feltöltődés volt.
A depressziómon nem segített az sem, hogy januárban nem vettek fel az egyetemre, a válaszott szakon félrenéztem a követelményeket. Viszont ebben az évben felvettek, de erről is később szeretnék bővebben írni.
Nagyon sok dolgot kellett feldolgoznom a szülés után, és most érzem késznek magam arra, hogy tovább folytassam az életem, egy teljesen más szellemiségben. Én mindig is nagy társaságkedvelő voltam, rengeteg emberrel voltam körülvéve. Ez szülés után teljesen megváltozott. Azok, akiknek még nincs gyerekük azért nem tárgyalnak velem, vagy mert így már túl sok vagyok. Több új érdeklődési köröm lett, sok új hobbim, hisz most van időm magamra, és a sikerek nem igazán érdeklik az embereket.
A gyereken kívül létezik világ, de ezt nagyon sok anyuka ismerősöm nem akarja elfogadni, ezért velük sem igazán találom meg a hangot, könnyebb azzal takarózni, hogy a gyerek miatt nem tudnak magukkal foglalkozni vagy a gyerek miatt nem fejlődnek vagy a gyerek miatt megy tönkre a házasságuk, viszont a facebookra és a panaszkodásra minden egyes másodpercben van idő. Az ilyen embereket már le is tiltottam, az a pár anyuka ismerősöm, akikkel mai napig beszélek sok erőt adnak. Először a facebook csoportokban próbáltam egy kicsit szocializálódni, hiányzott, hogy senkivel sem oszthatom meg, hogy mit olvastam, mit festettem, hogy Balázzsal hogyan sikerült új szintre emelni a kapcsolatunkat, a gyerek hogy fogott össze minket családdá, hova tervezünk menni nyaralni vagy épp kirándulni, hogy haladok a saját könyvemmel, mik az új céljaim stb. Viszont hamar rájöttem, hogy az anyukás csoportok egy kicsit sem szólnak motivált anyákról. Mindenhol a versengés megy, a köpködés, egymás hajtépése, a sok rosszindulatú beszólás mindenre, és temérdek panaszkodás. A saját gyerek mindig tökéletes, és más téma nem is létezik. De ez a téma viszont minden mennyiségben. Naponta jöttek poszok letolt bugyikról, hogy a gyerek ott játszik az anyjával, miközben az anya szarik. Aztán még erre is a licitálások, hogy "én egy 11 hónapost szoptatok épp hasmenés közben, a másikat pedig zongorázni tanítom a lábamnál", mégszuperebb anyu rálicitál: "nekem a 3 éves gyerekem mindig kéri, hogy ő törölje ki nekem. Azt szereti, mikor jó krémes, meg szokta szagolni és olyan édesen mondja, hogy büdi" aztán a legszuperebb anyu: "nekem a 2 kisgyerekemmel jön a 13 éves fiam is házit írni, ott a hideg fürdőszobakövön jobban szeretnek nyáron lenni, én meg legalább kiélvezhetem a hosszú vécézést". Igen, akik nincsenek anyukás csoportokban, elég gyomorforgatónak találhatják. Mert az is. Az idegesítő új nyelvezetet már nem is említem, mikor mindenről csak többesszám első személyben beszélnek, és olyan szavakat használnak, mint a tejci meg cicista. Viszont ha valaki ellent mer mondani, az már azonnal egy gonosz mostoha. Na ez az, amiben én nem látom magam. Kiléptem minden mérgező csoportból, és elfogadtam ezt a szűk kört, akik most vannak nekem.
Pár hete gondoltam egyet, és letettem minden gyógyszert, és szembenézek a problémáimmal, elkezdem feldolgozni őket. Most már tudom újra tartani a diétát, és elindult újra a fogyás. Örülök ennek a karanténnak, mert Balázs itthonról dolgozik, és sokszor kevés, vagy semmi munkája nincs, de ha sok van, maximum 4 órát dolgozik 1 napra elosztva. Ez jól jött, mert így kicsit össze tudom szedni magam. Sokat van ő is Kornéllal, így tudok nyugalomban olvasni, és megírni mondjuk ezt a bejegyzést.
Szeretnék visszatérni a blogomhoz, az internet világához, és újra a régi lenni, és úgy gondolom, a blogom újraindítása az első lépés efelé. Most nem írok arról, hogy milyen az élet egy babával messze a családtól, de az is hamarosan következik, szeretném előtte az olvasóimat ilyen hosszú idő után visszaszerezni.
2019. szeptember 19., csütörtök
3. év
Több hónap kimaradás után újra jelentkezem, mert többen is kértétek. Be akartam fejezni a blogot, mert nem egy túl szerencsés időszak volt ez számomra, és nem tudtam hogy fogalmazhatnám meg a történteket úgy, hogy ne a sajnálkozást érjem el vele. A terhességem negyedik hónapjában írtam utoljára, ott kezdett elromlani az egész. Én a 7. hónapig tudtam dolgozni, de akkor már nagyon kínkeservesen. Hatalmas terhes hasam volt, azért mégis csak két gyerek. Fizikailag jól voltunk, bár elég fáradtak.
Április végén a Plitvicei tavaknál tettünk egy 8 kilométeres sétát, volt egy kis "hegymászás" is, azt kell mondanom, hogy nagyon jól bírtam. Két kedves magyar megkérdezte tőlem, hogy hogyan lehet ilyen undorítóan elhízni. Amikor mondtam, hogy 2 gyerek van a hasamban 5 hónapja lassan, kicsit megszeppentek, dehát magyarokról van szó, nem számítottam empátiára, azért "gyerehazaszülnifiatal". Horvátország gyönyörű, a tavak is, még ilyen tiszta vizet nem láttunk.
Mint írtam az előző bejegyzésnél, Balázzsal voltak problémáink, ami azzal zárult, hogy megtetszett neki valaki. Ez a 6. terhességi hónapomban derült ki. Kemény hónap volt az, mikor egyikünk sem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel, én elmentem, ő visszavárt, aztán csak rosszabb lett, megalázva éreztem magam, és amikor bejelentettem hogy végleg elmegyünk, még vegye meg a repjegyet, aztán kettészedjünk a bankszámlánkat is, valami megtört benne. Egyik este, hajnal 1 körül jött haza, és egész este sírva beszélgettünk, akkor először éreztem hogy megbánta, és kezd kijózanodni. Teljesen abszurd volt az egész, ezt betudtam kapuzárási pániknak, és csak azért tudtam megbocsátani, mert tudom milyen ember volt 4 évig. Túléltük, és azóta erősebb a kapcsolatunk mint valaha!! Onnantól kezdve minden nap, minden pillanatban mellettem volt lelkileg, elkísért a kórházba is vizsgálatokra, segített itthon is a háztartásban, meghallgatott, és egész nap beszéltünk, minden nap. Én lelkileg akkor nagyon kikészültem, ami sajnos ráment a fizikai egészségemre is. Már egész jól megoldottuk a helyzetet, kibékültünk, újra egymásra találtunk, túl voltunk rajta, már csak vártuk a gyerekeket izgatottan. De nem lehet sajnos rendben mindig minden, ez után jött a következő sokk. Kórházba kerültem toxémiával a 30. héten, stabilizáltak egy hét alatt, és kiengedtek. Balázs minden nap reggel 7-kor indult el hozzám, hogy munka előtt is lásson, és munka után is este 10-ig velem volt.
(toxémiás láb-se lábfej, se boka)
Egy hétre rá hogy kiengedtek, újra be kellett feküdnöm. Balázs minden nap ott volt velem, boltba ment ha kellett valami, és egész nap szórakoztatott a munkahelyéről, mert én csak feküdhettem. Egyre közeledett a nap, éreztem már hogy tényleg csak egy nagy gombóc vagyok a sok víz miatt is, tudtam hogy az utolsó hétvégém terhesen. Hazajöttem bepakolni a táskát a gyerekeknek, és mondtam Balázsnak az ágyról fekve hogy mit hogy kell takarítani, hogy a lehető legtisztább házba érkezzünk. Unokatesóm itt volt, így reméltem hogy abban a pár napban amíg nem leszünk itt, tartja a rendet, de nem így lett, így már megfogadtam hogy senkit sem engedek be többé a házamba, mostantól rokont se, mert hála még azokban sincs, akiket jól ismerünk. 2 nap volt a programozott császárig, reggel mikor visszamentem a kórházba, rögtön nst-vel kezdték. Az egyik babát nem találták. Hoztak ultrahang gépet, azzal sem. Mondták, hogy menjünk le nagy ultrahangra. Ott derült ki, hogy nincs szívhangja az egyiküknek. Balázst azonnal behívattam, mivel a másik jól volt, őt megvárhattuk a sürgősségi császárral. Ébren voltam, mert így akartam, Balázs végig velem volt. 7 teljes napot voltunk bent a kórházban, Kornél lett a neve a fiunknak, akit egy másodpercre se vittek el tőlünk, akkor sem amikor az intenzíven tartottak egy óra megfigyelésre. Balázs is ott aludhatott velünk, enni is kapott, menüből választhatott ő is, külön szobánk volt egy egész hétig. Minden segítséget megkaptunk, tényleg mindenki nagyon kedves volt. Az első 3 nap Balázs etette Kornélt, ő pelenkázta, mert nekem nagyon fájt a sebem. A második nap kivették a katétert, és egyedül kellett volna vécére mennem. Még a terhesség elején vettem ilyen pisilős tölcsért, amit MINDENKINEK ajánlok, állva könnyebb tölcsérből pisimintát adni, főleg az utolsó hetekben, és főleg császár után, amikor az alacsony vécére ráülni sem tudsz, nem hogy onnan felállni. Ez életmentő volt. Ha akkor nincs ott Balázs, aki szinte ölbe vitt ki, nem tudom hogy oldom meg. Innen tudtok rendelni: Pisitölcsér
3 nap után már jó volt. Le tudtam menni a parkolóba is sétálni, bár még egy hétig Balázs segített zuhanyozni, mert nem tudtam lehajolni sem törülközni, sem öltözni. Egy hét után már minden ment egyedül. Balázs 3 hét szabadságot kapott erre.
(Kornél első képe)
(kórházi választott vegetáriánus menü)
Itt voltak Balázs szülei, velük lementünk a tengerhez, a parkba, és kávézni, Kornél imád sétálni. Októberben megkapja az oltást, és aztán mehetünk közös pilates-re és babaúszásra. Imád fürödni is, biztosan tetszik majd neki. Anya is szokott jönni pár napra hozzá, így van egy kis segítségem.
És a végére hagytam a nagy bejelentést:
HAMAROSAN ELINDUL A YOUTUBE CSATORNÁM!
92 kiló voltam, amikor terhes lettem, 117 kilósan mentem szülni, 96 kilósan jöttem ki a kórházból. Gyönyörűen húzódik össze a hasam a LifeTilt Collagennek köszönhetően. A csoportjukba tettem ki teljes képet mennyire szép, ide csak kicsibe teszem, ajánlom mindenkinek! Velük lefogytam 12 kilót is az esküvő előtt, így most is rendeltem egy csomagot (Bakker Zhero), amit csinálok. Sajnos nem igazán indult be a fogyás 2 hét alatt, mert nem bírok inni. Terhesen napi 4-6 liter vizet ittam, amióta megszültem, örülök a napi fél liternek is. Emiatt is lesz a youtube csatornám, hétről hétre lesz nyomonkövethető a fogyásom, és meg akarom mutatni, hogy lehetséges, gyerek mellett is, úgy hogy egyedül vagyok vele többnyire itthon. Nem tudom, hogy mennyit beszélhetek a programról, erről majd érdeklődöm, de azt legalább minden nap szeretném elmondani, hogy hány perc volt elkészíteni az ételeket, mennyi időt vett el a napból. Semmiféle szponzorációt nem kapok, és nem is fogok, és én sem forgalmazom vagy ilyesmi, csak szeretnék motiválni több embert, mert együtt ez is könnyebb, és ha tudom, hogy többen néznek hétről hétre, nagyobb erőm lesz végigcsinálni, és betűről betűre mindent betartani, hogy valóban látványos legyen a haladás. Nekem a csoport rengeteget segített, amikor rosszul érzem magam, csak posztolok, és rengeteg pozitív kommentet, üzenetet kapok, amiktől jobb kedvem lesz, de már ez nem elég, most valami jobbat akarok. Le fogom filmezni, hogy mennyit eszek, mit eszek (persze a hozzávalók és a mennyiség a csomag tartalma, amit nem adhatok ki érthető módon!), a gyerekkel mennyit és hogyan foglalkozom közben, mennyit sportolok, mennyit tornázok, és hogyan várom haza Balázst, és minden hogy férhet bele egy napba, és hogyan sikerülhet elérni a célt. December végén 4 napot Amsterdamban töltünk Balázzsal kettesben, ki kell hevernünk a történteket, és akkor lesz a 2. házassági évfordulónk is. Addigra az a cél, hogy 80 kiló alatt legyek! Tudom, hogy sikerülni fog, főleg ha nem egyedül csinálom, ha megmutathatom, hogy mit csinálok, és ezzel segíthetek másoknak is belevárni az életmódváltásba. Az eleje vicces lesz, készülök a sok bunkóra, és a sok negatív kommentre is, amiket majd egy év múlva, újra 60 kilósan fogok megválaszolgatni. :)
Szülés után 1 héttel (Az első LifeTilt Collagen tabletta előtt)
Az első LifeTilt Collagen tabletta után 1 hónappal
Most, minden eladott doboz collagenből 1000 forint a mellrákosok támogatására megy, a kampányt folyamatosan nyomon lehet követni, és minden elszámolást megosztanak az oldalon. Akit érdekel, az innen tud rendelni: https://lifetiltstore.hu/pink-lifetilt-collagen
És most jöjjön egy képsorozat Édes Kis Kornélunkról: