Balázzsal ültünk Miskolcon a Kormányablakban, hogy a TB-jét
intézzük. Leült mellénk egy idős néni, és elmesélte, hogy a fia Németországban,
a lánya Ausztriában van, és most intéz üdülést a nyáron, hogy az unokákkal
lehessen. 10 évvel ezelőtt ő is ment volna, ha tudja, hogy megéli a 70-et. Beszélgettünk, majd kérdezősködött rólunk is. Meséltük, hogy mi
Angliába mennénk. Ő elmondott egy egészen megdöbbentő történetet.
A szomszédja
egy gyermekorvos, és egy nőgyógyász volt. 24 órákat dolgoztak mindketten, volt
mikor 30 órát is bent kellett lenniük, a 2 gyerekükre más vigyázott. Szép nagy
házban éltek, anyagilag rendben voltak. Nyaralni nem mehettek el, mert ügyelet az
mindig van. Kimerültek, idegesek és feszültek voltak. Havonta pár olyan alkalom
adódott, hogy mindketten otthon lettek volna. Egyszer besokalltak, és Angliába
költöztek. Még többet kerestek, de nem ez volt a legfontosabb. 2 hétig
dolgoznak, 2 hétig pedig otthon pihenhetnek a családdal. Azóta bemertek
vállalni még egy gyereket, sportolnak, nyaralnak és teljes az életük. Azt
mondták, hogy Magyarországon erről még álmodni se mertek, hogy lesz egy olyan
hétvége, ahol a gyerekeikkel labdázhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése